Tamás Mihály: Két part közt fut a víz, Mirákulum, Drótvasút

Két part közt fut a víz

Felvette a könyvet, belenézett, letette. Az írások fölé hajolt. — Mit ír? Iván még mindig szótlanul figyelte. Mi ez? — Ahá, újságcikk. — Igen. A kéziratot is felvette, olvasta, azután letette. Körülnézett a szobában, kutatva, vizsgálódva. Mária türelme elfogyott. Durván szólt rá. — Mit akar? — Semmit, nagyságos asszony, már megyek is. Meghajtotta magát, és az ajtó felé indult. Az ajtónyílásból fordult vissza. — Igen, hogy el ne felejtsem, holnap délelőtt jöjjön fel Bodák úr a rendőrségre. Kezeit csókolom. Másnap Ivánt kétszáz koronára büntették a miatt a tiltott határátlépés miatt, még a múlt évről, amikor megszökött a Klapka kisasszony beugratása után. Mária szökését nem vették elő, Iván egyszerre akart mindennel végezni, és amikor megemlítette, a rendőrtiszt csak legyintett. — Azt hagyjuk. Egyelőre ... Néhány nap múlva a mérnöki diplomája miatt hívatták. Hogy hol szerezte, mikor szerezte, mi a szándéka, van-e működési engédélye? — Van, tessék! A rendőrtiszt beletekintett az írásba. — Ja, a városi tanács állította ki. Persze ... Jegyzőkönyvbe vett mindent, aláíratta Ivánnal. — És most mi lesz? Iván kérdezte. A rendőrtiszt unottan gyújtott cigarettára. — Semmi különös. Egyelőre. Hazatérőben idegen ember szólította meg az utcán. A háború után nagy tömegben özönlöttek haza az amerikai magyarok, és az új hazából magukkal hozták a baptista vallás tanait is. Az új vallás terjedt a református magyarok között, a falu népe a nagy vezértelenségben egy új és frissebb hit vezetése után vágyódott. Baptista prédikátor volt az 183