Tamás Mihály: Két part közt fut a víz, Mirákulum, Drótvasút

Két part közt fut a víz

vezér lett minden szájas ügyvéd. Lettek, akik a valóságos sérelmeket igyekeztek valótlan méretűvé ingerelni, hogy a neuralgiás fájdalmak bővebben és tartósabban ömlő csecsekké váljanak, és lettek mindjárt olyanok, akik csalhatatlan orvosságot tudtak ezekre a szenvedésekre, és ez a szamaritánus sebborogatás éppen olyan jól fizetett, mint a másik ténykedés: a sebek súlyosbítása. Volt vezér, aki jogtudós adjutánsával együtt előbb gondosan megkereste a törvénynek azt a paragrafusát, amely ellenséges nemzet himnuszának eléneklésére szab ki büntetést, és látván, hogy a büntetés maximuma két heti börtön, sietve tért be a Szent Istvánt ünneplő templomi gyülekezetbe, és alkalmas pillanatban hamisan, de tele tüdőből zendített rá a magyar himnuszra. A fölöslegesen és okos számítással bajba hajszolt tömeg áhítattal és tiszta könnyel énekelte a tilalmas szókat, és szentül hitte, hogy ezzel már vége szakad minden bajnak. A vezérénekest elítélték a maximumra, de szabadulásakor fehér ruhás lánykák várták csokorral a börtön megnyíló kapujában a nemzeti mártírrá magasodott spekulánst. A másik táborból nem késett a válasz sokáig: pénzzel és hazugsággal bandériummá rángatták össze ugyanazt a kóválygó tömeget, amely előbb a Himnuszt énekelte, és kendőlobogtató üdvözléssel vitték a hatalmasság elébe, akinek addig minden keze mozdulása egy-egy szeg beverése volt a magyarság riadt sietéssel ácsolt koporsójába. Közben a nemzet megmaradt értékállománya lassú biztonsággal indult veszendőbe, és nem akadt senki, aki tiszta és erős vállal állt volna az induló lavina elé. Ivánt is derékon kapta az áradat. Alig volt még néhány napja otthon, újra írta a cikkeit a nagyvárosi méretűvé szaporodott lapoknak, eljárt a magyar párt értekezleteire, beszélt, és agitált, egész testtel belefeküdt a kor nagy áramlatába. Heggel ment el hazulról, csak enni tért vissza, és este csak a kései sötét vetette újra otthonába. A lapok fizettek annyit, hogy abból szűkösen ketten megéltek. A mozgalmas élet közvetlen szemlélete egyre friss írnivalóval látta el. Már megszokta ő is, hogy a szenzációkat újság174