Tamás Mihály: Két part közt fut a víz, Mirákulum, Drótvasút

Két part közt fut a víz

az új uralom, a báró pedig arra, hogy ha össze is hívnák a régi háborús parlamentet, az ő helye ott bizonytalan lenne, mert hiszen a kerülete csehszlovák területre esik. — Pár hónap kérdése az egész — folytatta a báró. — Sajnos, néhány nap múlva vissza kell jönnöm Pestre, de maguk csak legyenek készen... mi majd kívülről, maguk belülről. Iván szeme lázasan csillant meg. — Igen ... tegnap mindent megbeszéltünk ... van felszerelés is még az októberi heccből. A vonat éleset fütyült, hirtelen zökkenéssel megállt a nyílt pályán, a szürke estében. Morajlás vonult végig a kocsikon, ablakok csapódtak le, kíváncsi fejek néztek ki a kocsik oldalán. — Mi az, mi történt? A kalauzok leugráltak, és nemsokára a nyugalom avizója érkezett: csak egy kocsi tengelye gyulladt ki. A vonat lassú csikorgással indult, becammogott a közeli állomásra. Pár perc múlva a kalauz kopogtatott Ivánék ablakán. — Bocsánat, báró úr, a rossz kocsit lekapcsoljuk, és nincs elég hely, kénytelenek leszünk ide is betenni néhány utast. Nyáry bosszúsan ugrott fel. — Hát miért nem kapcsolnak más kocsit helyette? A kalauz szeméből a jó pásztor jósága ömlött széjjel, akinek a nyáját farkasok hordták el. — Mert nincs, báró úr ... Megtelt a fülke egy szempillantás alatt. Iván Klári mellé húzódott, a báró szembeült, és a tanítónő a kisfiával elsőnek törtetett be a fülkébe. A gyerek a báró mellé került, egyszerre nyolcan lettek, csupa leszáradt, szenvedő középosztály. A vonat elindult, a báró nem érdeklődött az új utasok iránt. Ivánhoz fordult, hogy az előbbi beszélgetést folytassa. — II sera mieux de parier frangais... il ne faut pas qu'on nous comprende. Iván ostobaságnak ítélte, hogy franciául beszéljenek, mert így mindenki egyszerre csupa fül lett, de azért ő is úgy válaszolt. — S'il vous plait. 14