Tamás Mihály: Két part közt fut a víz, Mirákulum, Drótvasút

Két part közt fut a víz

— Vedd ki te, kedves, a többit, tízóraiztam az egyetemen. Az se volt igaz, hogy Máriának nem volt étvágya, mert egészséges volt, és fiatal, és az se volt igaz, hogy Iván tízóraizott az egyetemen, mert nem lehet tízóraizásnak számítani azt, ha valaki elsétál a virsliárus gőzölgő fazeka mellett, és közben görcsösen szorítja a pénztárcáját, nehogy, ha], egy garas is kifusson belőle fölösleges dorbézolásra. De jó volt ez most, jó volt ez a kölcsönös drága hazugság, mert a jóság könnyével lett tele a szemük, ahogy egymásra néztek, és Mária az asszonyember kimeríthetetlen jóságával nézte a dacos férfiember vonagló szája szélét. A tál azért kiürült, és a konyhán a mosogatólánynak kevés dolga volt azzal, hogy tisztára mossa. 142