Tamás Mihály: Két part közt fut a víz, Mirákulum, Drótvasút

Két part közt fut a víz

Kezdték megismerni Iván nevét, pedig soha nem írta alá a cikkeit. Amikor a Keresztény Párt országos deputációt küldött Prágába, az elpanaszolt sérelmek nagy része az ő kivágott cikkei voltak. Júniusban már hétszáz koronát keresett, júliusban pedig írógépet vett, és öt különböző napilapot tudósított. Az augusztusi keresete már közel járt a kétezer koronához. Cipőt vett Máriának, és új ruhát varratott. Mária kesztyűt is szeretett volna, de erre már nem futotta a pénz. A moziban szabadjegyük volt, erre nem kellett pénz, ennélfogva minden este ott ültek összebújva a fal melletti helyen, és a szerelmes jeleneteknél boldogan szorongatták egymás kezét. A legelső cikkének, amelyben a lakáshivatal vezetőjét leplezte le, szeptember elejére meglett a visszhangja, mert rendőrök vitték el egy délelőtt a nagyurat, és sohase látta többet a város. Személyes sikere volt ez Ivánnak, és ekkor már a hivatalos hatalmak is jobban figyeltek rá. Egy szeptemberi estén, tíz óra is elmúlt már, Klapka kisasszony rontott be Ivánékhoz. Klapka kisasszony özvegy Bodáknénál lakott egy rekvirált szobában, és mert unokája vagy dédunokája volt a negyvennyolcas Klapka tábornoknak, különös jóságot mutatott a magyarok felé. Ez a nagy orrú, okos arcú cseh lány hivatalban volt a zsupán mellett, és mert sokat szeretett beszélni, sok cikk anyagát adta már Ivánnak, anélkül, hogy tudta volna, mit cselekszik. Ügy járt ki-be a házban, mintha családtag lenne, ezért Iván meg se lepődött azon, hogy ilyen későn tört be hozzájuk. Mária még fent varrogatott az asztalilámpa mellett, de Iván már feküdt az ágyban, és olvasott. — Bodák úr! Jaj, de siettem ... — Mi a baj, Klapka kisasszony? — Jaj... — nagyot fújt, és leült ágya szélére. — Jaj, együtt vacsoráltam a zsupánékkal az étkezdében, ott volt a rendőrkapitány is, ott hallottam, hogy holnap reggel le fogják magát tartóztatni. Nagyon siettem, hogy még idejében figyelmeztessem, Bodák úr. Iván riadtan ült fel az ágyban. 131