Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

Hiába van eső, hiába van meleg, De az ember azért lelkében csak beteg. Nem örül senki a szép zöldellő határnak. Csak nékiadja magát mindenki bánatnak. 1947-ben 59 DUBA LAJOS Orgonavirág Gyönyörüszép tavaszi orgonavirág, Te szépen nyílsz, ha rossz is a világ. Nem tudod, hogy ml a ml bánatunk, KI sem nyílsz egészen, mi már itthagyunk. Fáj a szivünk, de te azt nem érzed, Mert te virulsz, van is ékességed. Nekünk ls volt eddig boldogságunk, Most azt sem tudjuk, hol lesz a lakásunk. Szép fehér orgona, most már Isten véled, Megköszönhedd annak, aki ápolt téged. Mert nem mindenki szereti ezt a szép virágot. Csak akit az Isten Jószíwel megáldott. Szép virágok, rokonok, nem tudunk feledni, A távolból is tudjuk egymást szeretni. Mert fájó szívem azt érzi, azt súgja, Boldogságban látjuk mi még egymást újra. 1947