Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

És mikor jóságodat újból és újból megköszönöm, megint csak arra kérlek, hogy a jövőben se feledkezz meg rólam és áldozatos emberszeretetednek napfényét fordítsd felém. Leveledet is nagyon várom. Kíváncsi vagyok: mit és hogyan végeztél? Van-e, lehet-e kilátásom arra, hogy a lakosságcsere kapcsán eljuthassak Magyarországra? Legutóbbi levelemben arra kértelek téged, tudd meg: vajon a lakosságcsere akció segítségével én is a kicserélendők listájára kerúlhetek-e? Ennél egészségesebb és célravezetőbb gondolatnak tartom, ha te lennél kegyes a szlovák intéző körökkel érintkezésbe lépni és ott kieszközölni, hogy ók tegyenek engem a kicserélendők névsorába. Igaz, hogy erre semmi jogcímük nincsen: házam, kertem, földem, vagyonom csak a holdban kamatozik. A népbíróságon fölmentettek. Mindezek ellenére lehetek én az ó szemükben kellemetlen, nemkívánatos idegen, akitől megszabadulni óhajtanak. Hiszen a világon minden attól függ, kit milyen szemszögből néznek. Nézzenek ők engem ilyen ellenséges szemszögből és lökjenek ki bátyustól együtt Magyarországra. Igen kérlek, nagyon kérlek, légy kegyes ilyen irányú lépéseket tenni, hogy végre Te is megszabadulj egy kellemetlen, állandóan siró-rívó, kérő, könyörgő alaktól, akinek csak egy bűne van, hogy magyar, és hogy demokrata léte ellenére sem tudja ót a demokrata köztársaság mindennapi sovány kenyérhez juttatni. Jaj, elhallgatok, mert megint hihetetlen keserű íz gyűl össze szájamban és félek, hogy már Te sem fogod tudni panaszaimat elviselni és türelmesen végighallgatni. Újból kérlek, szabadítsd meg magad tőlem és tétess át Magyarországba, ahol talán megadják majd a nyugdíjamat. Szívességedért köszönet és hála. Leveledet várja igaz szívű barátod: Keiler Imre, Bqjzová8. 81