Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

Vagy gyújtana meg a tébolytúz s rémlene, hogy én vagyok a parittyás, bátor Dávid, ki e jogtipró kor bestiáit legyőzheti s nyíltan, gúnyolódva szórnám szavam a diktátorokra s a küzdőtér felett Napként ragyogna a remény... mert igy — jelen és Jövő nélkül — ketrecbe zárva elfelejtem a megszentelt leckét s úgy élek, kihűlve, tetszhalottként, hogy Jobb lenne inkább nem élni! Hiszen már alkotni sem tudok és Isten neve keserű méregként olvad el a számban! 52 KOVÁCS ISTVÁN Egy hang a Felvidékről Nem mondom azt, Hogy Isten elhagyott, De ehhez hasonló. Ijesztően nagyot Próbál kinyögni a szívem. Más sorsra született Betyár, szabad népünk, S ma mégis visszásán, Bilincsben élünk A Kárpátok alatt. Ezeréves bölcsőnk Altatónótája, a Sajó, a Rima Kacagó zúgása Nagy Jövőről mesélt,