Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

93 Tóth István levele Morvaországból Kelt levelem 1947. február 25-én Kedves nagy tiszteletű úr, tudatom, hogy már engem is elhurcoltak. Itt vagyok Morvaországban az egész családdal. A múlt héten csütörtökön reggel 5 órakor kiértesítettek, hogy pakoljak össze, és délben kiszállt a főbizottság és felmentett, mert volt levelem Magyarországra. Pénteken este kiszállt hat katona és egy tiszt, hogy adjam ide a papírt és én nem adtam. Mikor látták, hogy nem hajlok, bevittek az istállóba és három katona géppisztollyal állt fölöttem és egy pedig velem birkózott, hogy hol a papír. Erre látta, hogy nem mennek előre velem ugyan ott, arra szólított fel, hogy álljak a falhoz és kérte, hogy adjam ide a papírt és rám vette a géppisztolyt, és vessek keresztet. Én azt mondtam, hogy meghallok az Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében, ámen. És erre hoztak^ küldtek a faluból hat katonát és akkor autóra felraktak és elhozták az egész családot. Most itt vagyok Morvaországban egészségben, rendületlen, megmutatva, hogy mint egy becsületes magyar ember, itt is kitartok. Isten vele. 48 Levél Csehországból 1947. II. 28. Kedves Terka! Ne haragudj, hogy neked ilyen soká írok. De hidd el, annyifelé kellett írni, hogy azt sem tudtam, kinek tartozok még írással. Szinte gondolhatod, hogy nem fogok semmi Jót írni, mert sajnos, nem is lehet. Csak a valót lehet megírni. Legelőször Is saját magunkról írok. Minket mint magyar állampolgárokat és kispesti ílletőségüeket, nem volt jogukban Csehországba deportálni, olyan csúnya körülmények között, mint ahogy azt a taksonyiakkai tették. Ügy körülzárták a falut, hogy 72