Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

s a nép álmosan, pisszegve öltözött, vállára kapkodta a tarisznyát. — A háború után már a béke virágozhatna a nép kertjébe', de a rideg törvény körót nevel, és az éjfél utáni vad órán a szögyéni sötét kertek alján konok paraszti tömeg menetel. 1947 41 GYURCSÓ ISTVÁN Megy a vonat... Fél vagon széna, két tehén, négy ember. — Megy a vonat, liheg, messzi táj felé. Két árva kenyér kucorog a zsákban, biztat, noszogat, hogy harapjak belé. — Nem! Még nem! KI tudja, hová, merre lök, ragad a hatalom-szerencse? KI tudja még, hol áll meg a vonat, hol szólja majd szét az „utasokat"?! Szűkség van minden tartalék erőre! — Falknov, Oloví messzi föld, messzi táj. Két kenyér, ennyi a jelen — csak ennyi, a többi majd akkor, ha a vonat megáll. Megy a vonat, ráng, riad a két tehén karikához kötött kóckötelén. Társam oly szelíden — alig hallom — csitít és simít a riadt barmon. Megy a vonat! Tépett gyökérrel, négyen, mi a sok közül, kényszerűit vándorok, ülünk a vagon kapujában: jövönk, 65