Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

szíve kép és Szűz Mária képe, és azok nem égtek el, mellette égett és onnan a toronyba behatolt a túz. Én ott voltam és többen, mikor már leégett, és mindenki csak ezt a kápolnát csodálta, hogy az egész templom égett és ez a két kép megmaradt. Éppen 25-én ott volt nálunk F. és mutattam neki a levelet, elolvasta és mondtam neki, ha valakivel találkozik, mondja meg, hogy íijon a plébániára, mert másképpen nem tudnak felőle. Az egyik levelet átadtam a Pecsuknak, nagyon megörültek a levélnek, éppen előtte való nap írtak a plébániára. A Nagy Sándor is a szomszéd faluban van Szunyógdírói és Püspökiről a Lamos József, de azt hiszem, hamarosan az haza fog kerülni, mert a munkára nem használhatják, volt az orvosnál. A főoltárt is elküldtem maguknak 24-én ebből a templomból, ami leégett. Most mást nem tudok senkiről ímya semmit. Tisztelem a H. tanító urat és az esperes urat, aki egész életében fáradozott a katolikus hitért. Mégegyszer nagyon szépen köszönjük a káplán úrnak azt a gyönyörüszép levelet. Mindig előttünk van, még akkor is, amikor étkezünk és sírunk mindig, mikor belenézünk. Nagyon szépen van összeállítva és sokat értettünk belőle. Elmondtam az asszonynak szlovák nyelven, ott, ahol vagyok, és az is sírt, mert az is jő katolikus asszony. Egyedül maga van, az ura abban a faluban 35 évig volt bíró. Ez a felekezet nagyon pártol minket, de vannak ott olyanok, akik miránk nagyon csúnyán néznek, ezek, akik eltagadták a jó Istent. De nem tehetnek semmit, mert a katolikusok vannak többségben. Mégegyszer nagyon szépen köszönjük a káplán úrnak és azoknak is, akik a káplán úrral együtt fáradoznak értünk. A jó Isten fizesse meg maguknak. Isten velük. Maradunk a távolból Rigó János és családja. 36 A Jégh család levele Csehországból Hřivno, 1947. ü. 3. Főtisztelendő Káplán úr! Szívünk egész melegével köszönjük szeretettel teljes vigasztaló sorait. Nagyon jólesik nekünk az a tudat, hogy van valaki, aki 60