Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

nagy dicsőségére egy öreg szocialista éhen halna. Avasúti miniszterhez vagy poverenikhez. Illetve a pozsonyi vasútigazgatósághoz beadta egy évvel ezelőtt a kérvényét, és még választ sem adtak rá. Napokban volt benn nálam egy gömörpéterfalai ember, és érdeklődtem az ott történtekről. Az illető teljesen megbízható, szavahihető, nem nagyító, reális magyar paraszt, s ezeket mondotta: Január 6-án reggel jelentek meg nálunk a katonák. Négy teherautón Jöttek fölfegyverkezve. Egész a határig megszállták a falut. Magyar katonák is Jelentek meg a határon, mire a csehszlovák katonák 5 lövést adtak le, puskájukat a levegőbe irányítva. A magyar oldalról egy fegyver sem súlt el. Tehát mégis szólt a fegyver — Igaz ugyan, hogy nem gyilkolási célból, de mindenesetre megfélemlítésre. Érthető azután, hogy milyen idegállapotban volt az a kis község, amit majdnem annyi katona szállott meg, ahány férfilakosa van a falunak. Mégis sokan megszöktek a deportálás elől. Hogy lássad, kiket és milyen körülmények között vittek el, erről csatolok neked egy Jegyzéket. Nagyon köszönöm a könyveket. Hogy eddig nem köszöntem meg, azt kizárólag a mostani szomorú helyzetünknek köszönhetem. Pulyáim nagy örömmel hallgatják most, ahogy anyjuk esténként felolvas nekik. Engem gyilkol a magyar betühiány. Egy új könyv vagy újság nem akad kezembe. Szerencsére most rádióhoz Jutottam és így tudok valamit a kinti életről, és követhetem az eseményeket. Szeretnék átmenni a napokban egypár napra és széjjelnézni, érdeklődni: mikor és mi lesz velünk. Ha sikerül, majd beszámolok. íijatok, vagy írass néha. Csak egypár sorban rövid beszámolót. Megint zúgnak az autók. Ki kell néznem, hogy hova mennek. Majd holnap folytatom, akkor megírom a gömörpéterfalai esetet. Csókollak mindnyájatokat. 28 DUBA LAJOS Üldözések órái Fájó szívvel és bánatos lélekkel, Fogom a tollat reszkető kezemmel. 82