Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

Vizközi azonnal ott volt a jellel, jelzi a csecsemőt kicsi kereszttel. Férfiak bátrabbja, éjjelente, ha nem volt holdvilág, pallón, csónakon, általment a Dunán, hírt hozni, hogy mi folyik ezalatt a túloldalon. Lopva lopakodtak, kúsztak-csúsztak, bújtak barázdába, ismerős rögökbe, és döbbenve látták, hogy egy más néppel, gépkocsik érkeznek majd minden éjjel. S tüzek lobbannak tűzhelyeikben, s füstöt ereszt ismerős kéményük. Könnyükkel áztatták a rögöket, sirtak, s eltemették minden reményük. S meghozták a hirt, hogy elveszett a falu, a ház, el az egész határ. Min töprengsz, min búsulsz, Vizközi András? Fészkel agyadban valami megoldás? Megoldás nem fészkelt elméjében. Elszáradt az ajkán Imádkozása. Arra gondolt, hogy két évtizede ÚjBars volt az első papi állomása. Kicsi magyar falu a Garamnál, szemben vele Ó-Bars a túlsó parton. Arra gondolt hogyan alapították Újat az Óból űzött kálvinisták. Akkor is igy volt három századdal előbb, amikor Jezsuita ármány űzte ki a rtibrmátus magyart falujából. És ékesszájú Pázmány más népet telepít északról délre, békéset, katolikust és szlovákot. ÚJ-Barsot akkoron alapították az Ó-ból űzött magyar kálvinisták. 33