Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

a gyászszertartást Vlzközi vezeti. Nem sir senki. Ekkor fájdalom némaságba döbbent szivet és lelket. Aztán a halottal előre mennek, s fájdalmukra fájdalmat énekelnek: Mennybéli nagy Isten, Hozzád kiáltunk, keseredett sziwel Hozzád folyamodunk. Mert veszedelmünkben nincs hová fogjunk. Mert veszedelmünkben nincs hová fogjunk. Kormány tagja nincs a temetésen, és nincsen itten egyetlenegy párt. A szomszéd belügye, hogy egy golyó leterített ott egy magyar proletárt. Nem sir senki. Ekkora fájdalom némaságba döbbent szivet és lelket. Aztán a halottal csak tovább mennek, s fájdalmukra fájdalmat énekelnek: Meg sem gondolhatjuk a mi elménkkel, föl sem gondolhatjuk a mi szivünkkel, mennyi veszedelem támadt reánk fel. Mennyi veszedelem áradt reánk fel. S az is belügye a Szomszédságnak, hogy a magyart szerteszét szórhassák, harmadnapja már a többi falut is a kitelepítók ostromolják. Nem sir senki. Ekkora fájdalom némaságba döbbent szivet és lelket.