Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

Jólesik a tüdőnek. Szép hely ez a Milevsko — „kedveske" —, ha üdülésre, nem pedig szolgaságra kerül ide az ember! Az erdészlak előtt a kútnál Csanda Pál beszélget az erdész lányával, akitől egy kis csomagot vesz át. Délután megérkezik a výbor elnöke a boldogító hírrel, hogy hazamegyünk, és ennek bizonyságául átnyújtja a közös menetjegyet Horváth Istvánnak, aki valamennyiünk nevében megköszöni, és külön-külön is köszönetet mondunk érte. Bármily szép ez a hely, mindegyikünk azon van, hogy minél hamarabb eltűnjünk Innen, ezért a legközelebb induló vonattal Táborba utazunk. Ott sokáig várakozunk a Jihlava felé induló vonatra. Késő este van, mire Jihlavába érkezünk, de erről a vonatról is le kell szállnunk, mert célunktól eltérő Irányban halad. A Brünnbe menő vonat a menetrend szerint nemsokára megérkezik, ezért nem megyünk be a váróterembe, a peronon várakozunk rá. Két csendőrnek szemet szúr kis csoportunk, és hiábavaló minden beszédünk — a közös menetjegy nem bizonyíték —, és behajtanak a csendőrlaktanyába. A parancsnoknak a milevsko! výbor Intézkedésére hivatkozunk, de vasárnap nincs hivatal, nem szerezhet bizonyságot, és az egész éjszakát csendőri felügyelet alatt állva virrasztjuk át a laktanya szük alagsorában. 1945. okt. 30., hétfő Reggel a csendőrparancsnok telefonál Milevsko výborának és meggyőződik állításunk Igaz voltáról, s értesíti az állomások őrségét, hogy háborítatlanul utazhassunk. Ezután felkerülünk a laktanya quadronszerü udvarára. Az itteni helyiségekben, konyhában, hálótermekben német lányok serénykednek: padlót súrolnak, ablakot tisztítanak. Mindezt szó nélkül végzik. A velünk szemben álló ablakban dolgozó nő bánatos tekintetet vet ránk, ha a csendőr elfordul tőle. Talán vőlegénye jut az eszébe rólunk, aki valamelyik fogolytáborban sínylődik. Távozásunk előtt a csendőröktől csésze teát és szelet kenyeret kapunk. Ez az első élelem a Čsl. államtól. A laktanyát elhagyva vonatra ülünk és Brünnön, Břeclavon és Pozsonyon át simán megérkezünk Érsekújvárba. Az állomásról, hogy elkerüljük a feltűnést, külön-külön tartunk hazafelé. Házunkhoz érve a Széchenyi úti kapun az 17