Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

magyar Írástudók számára jórészt (de nem kizárólag) a kor politikai és kultúrpolitikai megkötöttségeinek következtében hosszú évekig, évtizedekig lehetetlennek is bizonyult. Bizonyos értelemben ilyen folytonosságot jelent az „áttelepített és áttelepítendő szlovákiai magyarok budapesti hetilapja", az 1947—49-ben Sándor Dezső szerkesztésében Budapesten megjelent, „becsületes hangú" ÚJ Otthon Is. S nemcsak azért, mert az Új Otthonról ugyancsak elmondható a már kétszer is idézett koncsoli minősítés, hanem mert eredeti szándékai szerint — Igaz, budapesti megjelenéssel — az egész csehszlovákiai magyarság érdekelt és hangját igyekezett képviselni. E szándékot Jelzi egyebek közt az is, hogy amíg a csehszlovák hatóságok ennek útját něm állták, a lap Csehszlovákiában is terjesztésre került, illetve korlátozott számban, de ott is elő lehetett fizetni rá, sőt pozsonyi szerkesztősége Is volt. „Az Igyekezetünk az volt — olvashatjuk a lap 1947. október 11 -i számának szerkesztőségi cikkében —, hogy a szlovákiai magyarok kezébe itt is, ott is gondosan szerkesztett színvonalas lapot adjunk, amely elsősorban az áttelepülés problémáival foglalkozik ugyan, de egyidejűleg — miután a szlovákiai magyarságnak más magyarnyelvű újságja nincs és a nehéz viszonyok közé került áttelepültek Magyarországon sincsenek abban a helyzetben, hogy több újságot vásárolhassanak — olyan lapot adjunk a kezébe, amely megfelelő hírszolgálattal rendelkezik és szellemi irányítást is ad." Ennek megfelelően például amikor a lap szerkesztői pályázatot írtak ki az üldöztetések poklában tragikusan alakuló emberi sorsok megörökítésére, a pályadijak összegét nemcsak forintban, hanem — éppen a csehszlovákiai magyar pályázók részére — koronában ls megállapították. (így az ÚJ Otthonnak ezt a pályázatát — 1947-ben! —, melynek értékelésére vonatkozóan, igaz, eddig nem találtunk semmilyen adatot akár a legelső csehszlovákiai magyar pályázatnak, pályázat-kísérletnek is tekinthetnénk a második világháború után.) De a lap a szóban forgó Időben a csehszlovákiai magyar kultúra és szellemi élet szervezésében támadt űr betöltésének feladatát ls magára vállalta. Maga köré tömöritette például a korábbi idószak(ok) klóközben áttelepített, elmenekült vagy még mindig Csehszlovákiában levő csehszlovákiai magyar Íróinak és értelmiségének jelentós részét: publicisztikai írásaival közülük is kiemelkedik Peéry Rezső és Pozsonyi Anna, de hasábjain ugyanúgy megtalál142