Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

katolikus lelkészeket. Bokor Ferenc börtönében beleőrült, majd belehalt szenvedéseibe. Részben ezen ügy kapcsán, részben más „államellenes" cselekmények miatt tartóztatták le Hanzlík János, Hóka Imre, Király József, Lénár Károly, Moncz Boldizsár, Paxy László, Prenner Béla, Szitás Béla, Vöröss János r. katolikus lelkészeket is, akik közül többen lnternálótáborba, többen börtönbe kerültek. Letartóztatásuk és elitélésük idején az egyházi ügyek „kezelése" a belügyi megbízotti hivatalon belül ugyancsak Gustáv Husák hatáskörébe tartozott Titkos belügyi rendeletben adtak utasítást ugyanebben az időben az ún. „Juh" (Dél) akció megszervezésére és lebonyolítására is. Ennek értelmében 5000 olyan magyar családot kellett volna ismételten Csehországba szállítani, akik lakóhelyükön megbízhatatlannak bizonyultak, illetve akik nem tudtak „beilleszkedni" (pl. a Csehországból való hazatérésük után). Az akciót a so mórjai Járásban kezdték meg, ahol körülbelül hatvan családot raktak katonai teherautókra, s már elszállításukat is megkezdték, amikor az intézkedés a helyi hatósági közegek, illetve a csehországi befogadó szervek ellenállása miatt mégiscsak meghiúsult Ez utóbbiak ugyanis nem voltak hajlandók újabb kényszermunkaügyek kezelőivé válni. Csehország egyes részelnek afféle helyi Szibéria-Jellege azonban egészen az ötvenes évek végéig megmaradt a csehszlovákiai magyarok tudatában. Több olyan esetről tudunk, amikor magyar családokat azért szállítottak (internáltak) Csehországba, mert az illetők nem voltak hajlandók belépni az alakuló földművesszövetkezetekbe, nem szolgáltatták be termésüket a „kontlge n t világban", vagy csupán rajta szerepeltek valamelyik kuláklistán. Az ilyen elszállítás az esetek túlnyomó többségében együttjárt a korábbi lakóhelyről való örökös kitiltással is, így ha Csehországból sikerült is hazatérniük az internáltaknak, szülőfalujukba már nem térhettek vissza... Az események folytatásától azonban eltekintünk, hisz 1949tól kezdve azért lassan-lassan mégiscsak megteremtődtek a csehszlovákiai magyarság életének olyan-amilyen intézményes keretei. A történelmi dráma, azonban nem ért véget Itt. A Magyarországra került szlovákiai magyarok — akik közül sokan hosszú évekig nem csomagolták ki Ingóságaikat a beszögezett ládákból, azt remélve, hogy a rossz álom egyszer végetér és ök visszatérhetnek kényszerűségből elhagyott szülőföldjükre — 132