Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949
9 3 Keszegfalva-Sziget Áttelepülő magyaijainak keservei az 1948. év tavaszán Nagy magyarnak vallta magát. Álmagyar volt, bús renegát. Legelőbb az reszlovaklzált! Mi lesz veled, te bús magyar, Ha a sorsunk fordul hamar? Fogtok ti majd innen futni, Bikacsőkkel fogunk ütni. Nem kell nekünk ily fajankó. Aljas köpönyegforgató, Becstelen nemzetáruló! Reszlovákok most mulattok. Nemsokára majd szaladtok. Magyarságtok eladtátok. Megver Isten, meglátjátok! Azért most jól vigyázzatok, Ing a talaj alattatok! Nekünk itt már .semmink" sincsen, De megsegít a jó Isten! Fele magyart már átvitték, De ók akkor mind azt hitték. Hogy ók nyugton ittmaradnak. Szárazsági segélyt kapnak. Abból nekünk ls járt volna, A mi kenyerünknek is van híja, Ebből is be kellett adnunk. Tavasszal nem volt mit falnunk. De majd megsegít a jó Isten, Tavasszal már rend lesz itten! Mire a fák kifakadnak, Reszlovákok szaladhatnak. Szaladhatnak .Árvácskába", Követ tömi a bányába! Törjétek csak ott a követ. Szlovák állam jól megfizet! 106
