Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

Elhallgatunk, mert fájni kezd a szó, Csak nézünk, lelkünk messze-messze szállt. És hogyha kérdik, képzeletünk hol járt. Bevalljuk: otthon. Temettük Érsekújvárt. 82 GYURCSÓ ISTVÁN Szülőföldemhez tartozom! Magyar szeretnék maradni — én most csak ennyit akarok. Itt születtem, és itt halok meg talán, s nem idegenben: itt keresek hazát, jövőt. Apám, anyám itt született — és, úgy hiszem, minden ősöm. Most értetlenül ütődöm Jobbra, balra céltalanul, és nem találom a helyem. Két karom Jó erejére nincs szüksége itt senkinek? — Nem hagyom itt! Nem leszek többé oktalan bujdosó: szülőföldemhez tartozom! Ma még talán bús, céltalan Jövevény vagyok: de konok, mert élni csak itt akarok! S itt leszek örök gyökerű, bármilyen szikes a Jelen.