Gyönyör József: Mi lesz velünk, magyarokkal? – Fejezetek a csehszlovákiai magyarság történetéből 1918-tól napjainkig

Az emberi jogok és az eltitkolt határozatok

és annak rendje és módja szerint a sajtóban publikálták is volna őket, ma már az említett javaslat megvalósítása nem ütközne annyi akadályba. Bár a helyzet és a magyarlakta vidékeken uralkodó viszonyok meglehetősen bonyolultak voltak, az SZLKP Központi Bizottságának Elnöksége már 1950. január 6-i ülésén tárgyalt a magyar lakosságot érintő kérdésekről. A helyes tájékozódás kedvéért tekintsük át legalább azokat a legfontosabb intézkedéseket, melyek megvalósítására az Elnökség saját tagjait és az SZNT megbízottait utasította: — dolgozzanak ki jelentést a dél-szlovákiai beruházási programról, — gondoskodjanak az ún. „toborzottak" megfelelő elhelyezéséről, — a magyarlakta falvakban a hirdetményeket tegyék közzé magyar nyelven is, — figyelmeztessék a népművelőket, hogy a Csemadoknak minden csehszlovák állampolgár tagja lehet, tehát a reszlovakizáltak is, — vizsgáljanak ki minden olyan esetet, melynek során magyar nemzetiségű lakosokat nemzeti hovatartozásuk, illetve Csemadok-tagságuk miatt üldöztek, és gondoskodjanak a bűnösök megbüntetéséről, — akadályozzanak meg mindennemű soviniszta agitációt, illetve mindennemű nyomást az 1950. évi népszámlálás idején, — bizonyos filmeket lássanak el magyar feliratokkal. A hiányosságok kiküszöbölése érdekében újabb határozatok is születtek, de azokról a lakosság továbbra sem szerezhetett tudomást, mert nem tették őket közzé. így betartásukat és megvalósításukat nem lehetett ellenőrizni. AZ EGYENJOGTJSÍTÁSI FOLYAMAT Végül ismerkedjünk meg röviden a volt Megbízottak Testületének 1952. július 1-i határozatával is (abban az időben még nem számozták a határozatokat). Ez az államigazgatási szerv az 1952. június 17-én kelt kormányhatározat végrehajtásával kapcsolatban 98