Gyönyör József: Mi lesz velünk, magyarokkal? – Fejezetek a csehszlovákiai magyarság történetéből 1918-tól napjainkig

Alkotmányunk és a magyar kisebbség

zetgyűlés jogkörébe utalna, továbbá azokat, amelyeknek feladata, hogy a szocialista nemzetköziség elvének szellemében megteremtse a magyar és az ukrán nemzetiség sokoldalú gazdasági és kulturális fejlődésének jogi és politikai feltételeit. Ez a nyilatkozat lényegében nem más, mint a cseh és a szlovák nemzet föderatív szövetségének megteremtését célzó irányzat kifejezője. Engem természetesen a nyilatkozatnak az a pontja érdekelt, amely a nemzetiségek fejlődésének jogi és politikai feltételeit tartalmazza. Az a meggyőződésem, hogy az említett nyilatkozatnak a nemzetiségek jogaival foglalkozó része alig különbözik az 1960-ban jóváhagyott alkotmánytörvény 74. cikkelyének g) pontjától. Az összehasonlítás kedvéért olvassuk csak el ennek a cikkelynek három rövid sorát is. E szerint az SZNT az egyenjogúság szellemében kedvező feltételeket biztosít a magyar és az ukrán nemzetiségű állampolgárok életének általános fejlődéséhez. Ebből láthatjuk, hogy a két szöveg tartalma alig különbözik egymástól. Még ma sem tudok megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy a múlt tapasztalatai után ez az alkotmányjogi javaslat elégséges lenne a nemzetiségek viszonyának jövőbeni rendezéséhez. Véleményem szerint a nyilatkozat e pontjának szövegezése homályos, s elfogadása csak az eddigi tarthatatlan állapotot hosszabbítaná meg. Feltételezem, hogy a javaslat alkotóit a jóindulat vezette, talán csak a rendelkezésükre álló idő volt kevés. Az viszont bizonyos, hogy a magyar kisebbség egyetlen szervével sem tudták megvitatni, mert ilyen — sajnos — még a mai napig sem létezik. Helyrehozhatatlan hiba volna azonban, ha végül is ilyen megfogalmazásban látna napvilágot a nemzetiségek viszonyának rendezése. Akadtak olyan ismerőseim is, akiknek az volt a nézetük: már az is méltánylást érdemel, hogy nem feledkeztek meg rólunk. Nos, az ilyen véleménnyel nem lehet és nem is szabad egyetérteni. A CSKP politikája a magyar kisebbséggel szemben nem a „nagylelkűségen" alapszik. Ennek a kérdésnek a megoldása a marxi-lenini nemzetiségi elvek alapján történik. Az illetékes politikusoknak pedig tudniuk kell, hogy most nemcsak a csehek és a szlovákok állam jogi viszonyának rendezése vált időszerűvé, hanem a nemzetiségeké is. Ez a kor követelménye. Sőt azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy a nemzetiségek egymás közötti viszo83