Gyönyör József: Mi lesz velünk, magyarokkal? – Fejezetek a csehszlovákiai magyarság történetéből 1918-tól napjainkig
A történelem vihara - A lakosságcsere
részről szüntelenül hangoztatott vádat, miszerint 1938-ban a magyar lakosság jelentős szerepet játszott a csehszlovák állam szétdarabolásában, s a felelősséget a szlovákokra hárította. Kifejtette, hogy az önálló Szlovák Állam fennállása alatt éppen a magyarok voltak azok, akik nem vettek részt a német—szlovák együttműködésben, és akik ezért gyakran üldöztetést is szenvedtek/' 8 A fenti állításon felháborodott csehszlovák sajtóból az is ismertté vált, hogy a lakosságcseréről folytatott tárgyalásokon a magyar fél végül is nem rejtette véka alá azt az álláspontját, hogy a magyar kormány készséggel befogadja a csehszlovákiai magyarokat, de csak az általuk lakott területtel együtt. A magyar lakosság — úgymond — annak idején az általa lakott területtel együtt került a csehszlovák állam fennhatósága alá, Csehszlovákiának tehát le kellene mondania arról a területről, amely ennek a lakosságnak a tulajdona és a megélhetéséhez szükséges. Egyébként is 200 000 ártatlan ember elűzése ősei földjéről, a saját földjéről, a saját házából, a szülőföldjéről mind politikai és gazdasági, mind erkölcsi szempontból káros lenne. A csehszlovák delegáció azonban terve véghezviteléhez hathatós támogatást kapott a Szovjetunió kormányától. A szovjet külügyminiszter-helyettes, Andrej Visinszkij beszédében azt hangoztatta, hogy a magyar kormány nem akarja befogadni a tulajdon véreit, mert azok csak a terhére lennének, s azt erősítgette, hogy Magyarországon léteznek revizionista törekvések, amelyeket a magyar kormány mind ez ideig nem számolt fel. 4 0 4 8 Vö.: Dalibor Miloš Krno: Paríž 1946. Pripravoval sa mier s Maďarskom, Bratislava, 1947, 51—52., 114—117. Balogh Sándor: A népi demokratikus Magyarország külpolitikája. 1945—1947. A fegyverszünettől a békekötésig, Budapest, 1982, 237. /l 9 Ponúka sa jej (maďarskej vláde, Gy. J.) návrat 200 000 ľudí, ale maďarská vláda odpovedá: nechceme ich, nepotrebujeme ich, budú nám na ťarchu. Je to to isté, ako keby matka mnohočlennej rodiny podstrčila svoje deti susedom, nechcela by ich sama vychovávat a odvolávala by sa na to, že deti sú pre ňu príťažou a ťažkým bremenom a že je preto lepšie podstrčiť tieto deti, azda sa nad nimi niekto zmiluje (...) Fakt, že jestvujú revizionistické plány na revanš, ktoré vplyvné kruhy Maďarska ani dodnes nezamietli, nehľadiac na utrpenú vojnovú katastrofu v posled53
