Gyönyör József: Mi lesz velünk, magyarokkal? – Fejezetek a csehszlovákiai magyarság történetéből 1918-tól napjainkig
A történelem vihara - A hontalanná válás
felmérhetetlen erkölcsi és anyagi károkat okozott a magyar nemzeti kisebbségnek; állampolgárságuk megvonásával lényegében megfosztotta ennek a közösségnek a tagjait alapvető emberi és állampolgári jogaitól. Egyebek közt nem illette meg őket sem az aktív, sem a passzív választójog, tehát nem választhattak, és nem választhatták meg őket semmiféle képviseleti testület tagjaivá, nem alapíthattak politikai pártokat és egyesületeket, nem válhattak politikai pártok, tömegszervezetek, illetve szakszervezetek tagjaivá, nem lehettek állami és közalkalmazottak, nem vehettek részt a közügyek intézésében, s így még a saját életük alakulásába sem volt beleszólásuk a saját községükben. Nem kaphattak háborús kártérítést, nem folyósították számukra a nyugdíjat, s még ingó és ingatlan vagyonuk is veszélybe került. Konfiskálták a földjüket, házukat, üzemüket, üzletüket, műhelyüket, s ráadásul valamennyien ki voltak téve az ellenséges magatartást tanúsító hatóságok kényének-kedvének, hatalommal való visszaéléseinek, szülőföldjük, lakóhelyük kényszerű elhagyásának, a büntetőtáborokba történő elhurcolásnak, az idegen országrészekbe való deportálásnak, a Magyarországra való kitelepítésnek. Az 1945. augusztus 2-i 33 Sb. számú köztársasági elnöki alkotmánydekrétum örökre a csehszlovák jogrend szégyenfoltja marad. A hatóságok még ahhoz sem járultak hozzá, hogy a magyarok önkéntes képviselői valamiféle bizottságot alakítsanak, amely a lehetőség szerint védte volna a magyarok érdekeit és az emberiesség követelményeinek betartását a különböző akciók végrehajtásakor, s amely hallathatta volna hangját egy-egy „ítélet" meghozatalakor, esetleg annak végrehajtása közben. Mindez azokkal a magyarokkal történt, akik a háború befejezése után ugyanúgy a győztes Csehszlovákia állampolgárai voltak, mint t a szlovákok, s éppen ezért fájdalmas csalódást váltott ki bennük, akik annak idején tanúi voltak, hogy a szlovák hadsereg 1939 szeptember elején a németekkel együtt vonult be Lengyelországba, s 770 km 2 területet foglalt el annak közel 40 000 lengyel lakosával együtt (lényegében visszafoglalta azokat a területeket, amelyeket a lengyelek közvetlenül a müncheni egyezmény aláírása után megszálltak). Nem tudták elfelejteni, hogy a szlovák kormány ugyanúgy küldött katonai alakulatokat a szovjet frontra, mint a ma37
