Gyönyör József: Mi lesz velünk, magyarokkal? – Fejezetek a csehszlovákiai magyarság történetéből 1918-tól napjainkig

Utószó

Utószó Amikor kezdetét vette a „normalizáció", sokan együttérzésüket és egyúttal aggodalmukat fejezték ki, hogy esetleg bajom eshet az írásaim miatt. Sőt még olyanok is akadtak, akik meglátogattak, és elbocsátásom esetére munkahelyet ajánlottak fel lakással együtt. Természetesen rosszakaróim sem tétlenkedtek. Följelentettek a Szlovák Sajtó- és Tájékoztatási Hivatalnál, amelynek vizsgálati osztályán 1971. április 7-én többoldalas elemzést készítettek valamennyi 1968-ban megjelent publicisztikai írásomról, értékelték közírói tevékenységemet, és az elemzést eljuttatták az illetékes igazolóbizottsághoz. A Hivatal azt a következtetést vonta le cikkeim tartalmából, hogy „nézeteim élessége" ellenére az általam megfogalmazott követeléseknek az SZLKP politikai programjával és alkotmányos törvényeinkkel összhangban igyekeztem érvényt szerezni, szubjektív törekvéseim azonban, bármennyire jól át voltak is gondolva, az adott időszakban valójában az opportunista irányzatoknak kedveztek, és így hozzájárultak társadalmi életünk destabilizációjához. Az SZSZK kormánya nemzetiségi titkárságának vezetője azonban szerencsére nem értett egyet a Szlovák Sajtó- és Tájékoztatási Hivatal rosszindulatú következtetésével, megállapítását rágalomnak minősítette, és bebizonyította, hogy annak nincs semminemű valós alapja, sőt éppen az ellenkezője az igaz. Az igazolóbizottság nagyvonalúnak és bölcsnek bizonyult, az elemzést nem fogadta el. A szerző 156