Gyönyör József: Mi lesz velünk, magyarokkal? – Fejezetek a csehszlovákiai magyarság történetéből 1918-tól napjainkig

Hinni kell a jövőben!

kosság a közel háromnegyed milliós létszámával szintén igényt formálhat egy, esetleg akár két felsőfokú intézményre is. Kérdéses, hogy a magyar nemzetiségű lakosság a nemzeti jövedelemből ebben az ágazatban megkapja-e azt az összeget, amely számarányának megfelelően megilletné. A fentiek figyelembevételével megállapítható, hogy a magyar tanítási nyelvű iskolák terén nem történt lényeges változás az elmúlt két évtized során, sőt még az a törvényellenes állapot is fennáll, amely egyes magyar tanítási nyelvű szakközépiskolákban még 1968 előtt kialakult: a tényleges tanítási nyelv még mindig nem a magyar. A kultúra terén sem tapasztalható alapvető változás. A pozsonyi magyar könyvtár a hetvenes évek elején megszűnt, könyvállományát besorolták az idegen nyelvű könyvtárba. A mai napig ugyancsak hiányzik a Népművelési Intézet magyar osztálya. A televízió magyar adása ugyan megindult a nyolcvanas évek elején, de a félórás adásban a magyar lakosságnak eddig nem sok öröme telt. Igaz, az 1990-es esztendő elejétől tizenöt perccel meghosszabbodott, de hol van ez még attól a terjedelemtől, amely a magyarságot lélekszáma és a befizetett televízió-előfizetési díj összege szerint megilletné. A rádió magyar nyelvű műsorát pedig Szlovákia északi felében és a cseh országrészekben egyáltalán nem lehet fogni, 1971. január 3-a óta még az ötperces híradást sem. A hivatalos nyelvhasználat sem olyan, mint ahogy azt a nemzetiségi alkotmánytörvény rögzíti. A közigazgatásból csaknem teljesen kiszorult a magyar nyelv használata, mind szóban, mind írásban. Már az államhatalmi szervek képviselői sem tartják fontosnak, hogy magyar nyelven szólaljanak fel az üléseken. Az utóbbi évtized vívmányaként kell viszont elkönyvelni, hogy a születési anyakönyvbe immár magyar nyelven is bejegyzik a személyneveket. A törvényeket 1968 óta már nem teszik közzé fordításban, s a hirdetmények, a lakosságot szélesebb körben érintő határozatok, továbbá a kötelező hatályú rendeletek is egyre ritkábban jelennek meg két nyelven. A nyelvhasználat terén általában következetlenség tapasztalható. 153