Gyönyör József: Mi lesz velünk, magyarokkal? – Fejezetek a csehszlovákiai magyarság történetéből 1918-tól napjainkig

Félelem nélkül

kényszerültek a szélsőséges nacionalista erőkkel, amelyek minden erejüket és tekintélyüket latba vetették a nemzetiségi alkotmánytörvény megnyirbálása érdekében. Mert a valóság megismerését bizony még sok esetben gátolja a múltból fakadó és ma már túlhaladott nemzeti romanticizmus, amelynek a kora ma már egész Európában leáldozóban van. A munka dandárja azonban még előttünk áll, A törvénynek mihamarabb érvényt kell szereznünk az élet minden területén. Nem titok, hogy ebben nagyobb megértést és emberségesebb megoldásokat várunk a törvényhozó szervektől, legalább olyan nagyvonalúságot, amilyennek a szövetségi viszony megoldásakor voltunk tanúi. Nem szabad megismétlődnie a múlt hibáinak, sőt azt is tudnunk kell, hogy a félmegoldás — nem megoldás. Természetesen tudatában vagyunk annak is, hogy ezt a munkát számos tényező befolyásolhatja. Ismerjük például a Matica slovenská hírhedt novemberi magas-tátrai határozatát, amelyben azt követeli, hogy a honismereti tárgyakat a nem szlovák tanítási nyelvű iskolákban csak szlovák tanítók taníthassák, szlovák nyelven. Mert mit is jelent valójában számunkra ez a kategorikus kívánság? Egyrészt azt, hogy ezentúl minden magyar iskolában valamennyi magyar diák szlovákul tanulná a történelmet és a földrajzot, másrészt pedig azt, hogy magyar nemzetiségű tanítók a jövőben egyáltalán nem taníthatnák ezeket a tantárgyakat. Az efféle határozatok joggal keltenek felháborodást a magyarság körében, hiszen egy szervezetnek, amely magát kulturális egyesületnek tartja, nem állhat jogában, hogy valamely tantárgy tanítását bármilyen faji vagy nemzetiségi feltételhez kösse. Sőt az is megengedhetetlen, hogy utasítsa a párt és állami szervekben tisztséget betöltő tagjait ennek az alkotmányellenes határozatnak az érvényesítésére. Minden hasonló jellegű tevékenység nemcsak hogy alkotmánysértő, hanem ellenkezik az emberiesség nemzetközi normáival is. AZ ÉREM MÁSIK OLDALA De ha már az iskolákat említettük, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a beszámolót sem, amelyet a múlt tanév végén és az idei 135