Gyönyör József: Mi lesz velünk, magyarokkal? – Fejezetek a csehszlovákiai magyarság történetéből 1918-tól napjainkig

A nemzetiségi jogok fél évszázad tükrében

k fél évssázad x nemzetiségi jogo* tükrében Az Osztrák—Magyar Monarchia elvesztette az első világháborút, s romjain megalakultak az utódállamok, köztük a Csehszlovák Köztársaság is. Amikor ötven évvel ezelőtt a magyar Vörös Hadsereg alakulatai kénytelenek voltak visszáfordulni a magyarlakta területekről, ismertté vált, hogy a demarkációs vonal, majd később az országhatár megvonása után mennyi magyar kerül a csehszlovák kormány fennhatósága alá. A győztes nagyhatalmak tisztában voltak vele, milyen károkat okozhatnak a nemzetiségi villongások, ezért az Ausztriával megkötött békeszerződés 57. cikkelye kimondja: „A csehszlovák állam (...) elfogadja azokat a rendelkezéseket, melyeket ezek a hatalmak (azaz a szövetséges és társult főhatalmak) szükségesnek tartanak majd Csehszlovákia lakosai érdekeinek védelmére, akik a lakosság többségétől fajban, nyelvben vagy vallásban különböznek." Az idézett cikkely rendelkezéseinek következetes végrehajtása érdekében a szövetséges és társult főhatalmak 1919. szeptember 10-én Saint-Germain-en-Laye-ben szerződést kötöttek Csehszlovákiával, amely szerződést a nemzetgyűlés 1919. november 7-én hagyott jóvá. A szerződés teljes szövegét 1921-ben 508. számmal tették közzé a Törvények és Rendeletek Tárában. NEMZETKÖZI SZERZŐDÉS A CSEHSZLOVÁKIAI NEMZETISÉGI JOGOK ALAPJA A bevezető rész a szerződés megkötésének szükségességét szó szerint így indokolja: — Az a kapcsolat, mely valamikor fennállt a volt Cseh Királyság, a Morva örgrófság és a Sziléziai Hercegség, valamint az Osztrák—Magyar Monarchia többi területe között, végérvényesen és teljesen megszűnt, — Csehország, Morvaország és Szilézia egy részének nemzetei és Szlovákia nemzete saját akaratukból elhatározták, hogy társulnak. 125