Gyönyör József: Mi lesz velünk, magyarokkal? – Fejezetek a csehszlovákiai magyarság történetéből 1918-tól napjainkig

Ne hagyjuk el népünket!

hogy másokkal osszam meg az ausztriai lágeréletet. Az útkereszteződést mégsem hagytam el. Csak a többieket néztem, ahogy mosoly nélkül suhantak el mellettem Bécs felé — a hontalanságba. S ma sem hiszem, hogy az idegen országban valaha is jobban fog nekik ízleni a fehérebb kenyér, mint itthon a sokat szidott és ócsárolt fekete. Talán egy tányér levest is csak akkor fognak jó étvággyal kanalazni, ha az édesanyjuk főztjére gondolnak. Hiába cserélnének szívet,is, a honvágy sohasem fogja elhagyni őket. A héten Léva felé utaztam. A vonat folyosóján állva végighallgattam azt a rögtönzött vitát, melyet a munkába utazó magyar munkások folytattak egymás között. Az érvek és az ellenérvek sokaságában ez a mondat hasított a fülembe: Most is elolvasom elejétől végéig az újságot, aztán félredobom. Ezekből a szavakból arra lehet következtetni, mintha az újságok már nem érdekelnék úgy az embereket, mint az augusztusi események előtt. Igaz, a hangjuk ezekben a hetekben nem olyan, mint a nyáron volt, de tudnunk kell, hogy az akkori hangnem sem volt mindig olyan, hogy mindenben megfelelt volna a szocialista újságírás etikájának. Emlékezzünk csak vissza, akkoriban a magyar újságok hasábjain főképp azért harcoltunk, hogy a csehszlovákiai magyarság kisebbségi életét a szocialista humanizmus szellemében végre publikált jogszabályokkal demokratikusan és a szocialista internacionalizmus alapján rendezzék. De volt is mit hallgatnunk emiatt, hisz a szitkok özönét zúdította ránk a szlovák sajtó jelentős hányada. A harc — sajnos — nem folyt egyenlő eszközökkel. A magyarság javaslatai és érvei józanok és tárgyilagosak voltak, ebben a történelem bennünket igazolt. Érveink előtt ma már sorra hajlanak meg az ország legmagasabb politikai és állami szerveinek képviselői, s nem térnek ki a nemzeti kisebbségek jogainak józan és becsületes megoldása elől. Nem képezi már vita tárgyát, hogy létezik-e magyar nemzeti kisebbség Csehszlovákiában, és hogy szüksége van-e saját önigazgatási szervekre. A nyár folyamán gyakran megtörtént, hogy egyes sajtóorgánumok azért is támadták az itteni magyarságot, amit az el sem követett. Az egykori feudális uralkodó osztály túlkapásaiért a helytelen osztályszemlélet következtében a csehszlovákiai magyarság húzta a rövidebbet. Gondolom, ha manapság valaki követelést támaszt 121