Gyönyör József: Mi lesz velünk, magyarokkal? – Fejezetek a csehszlovákiai magyarság történetéből 1918-tól napjainkig

Végre értsünk szót

ható, miért kellett ilyen kegyetlenül elbánni egy egész népcsoporttal. Tudjuk azt is, hogy a bűnösöknek bűnhődniük kell. De bűn nélkül büntetni? Ez képtelenség volt akkor is, és most is az, hiszen már a régi rómaiak is tudták, hogy nullum crimen sine lege, nulla poena sine lege. Vagyis, ha az akkori törvények vagy nemzetközi egyezmények alapján nem lehetett százezrek bűnösségét megállapítani, a velük szemben elkövetett sérelmek törvénytelenek voltak és azok is maradnak. Ha az itteni magyarság léte valamiféle államjogi megoldást kívánt, emberségesebb módot is lehetett volna találni. Ne felejtsük azonban, hogy ezek már történelmi tények, két évtizeddel ezelőtt történtek, és állami szervek hajtották végre őket. Őrültség volna hát még annak a gondolata is, hogy a morális felelősséget az egész cseh vagy szlovák nemzetre hárítsuk át. Nem, mi okultunk a történelemből. Megértettük, hogy a gyűlölet sohasem lehet jó tanácsadó, és válságos időkben nem az érzelmeinkre, hanem egyedül az eszünkre kell hallgatnunk. Ma is erre van szükség. LEHET-E NÁLUNK ÁLLAMNYELV? Az utóbbi hetekben az újságok hasábjain többször is a magyarok orra alá dörgölték, hogy kötelező az államnyelv használata. Nézetem az: efféle követelések merő tájékozatlanságból fakadnak, s ezekután joggal vetődik fel a kérdés, vajon van-e nálunk egyáltalán államnyelv? Nos, a könnyebb megértés végett ugorjunk viszsza legalább fél évszázadnyit a történelemben. Az 1920. évi alkotmánylevél 129. §-a így rendelkezett: A nyelvhasználat jogának alapelveit a Csehszlovák Köztársaságban ennek az alkotmány lev élnek a részét képező külön törvény határozza meg. Ennek értelmében az alkotmánylevéllel egy napon, 1920. február 29-én látott napvilágot az 122. számú ún. nyelvi törvény, amely még ismerte az államnyelv fogalmát. 1. §-a szerint a Köztársaság hivatalos államnyelve a csehszlovák. Legfontosabb rendelkezéseit azonban a 2. § tartalmazza, amely kimondja, hogy azokban a járásokban, ahol a legutóbbi népszámlálás szerint a más (tehát nem csehszlovák) nyelvű állampolgárok számaránya meghaladja a húsz százalékot, 107