Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A menyasszony

sem lehet. Annyi türelme sincs, hogy legalább egy fél évig udvaroljon. Mit lehet az ilyentől várni. Pedig igazán csinos, fess ember. Kár, igazán kár, jó lesz valaki más után nézni. Volna ugyan egy tiszt is, aki már egy álló hónapja követi, de visszatartja valami, talán az illata, talán a monoklija, maga sem tudja. Bizalmatlanságot érez, és az ösztöne nem szokta megcsalni. Egy ilyen tiszt legfeljebb dísznek jó, már akinek kedve telik benne. Neki nem kell. Ez a hivatalnok azonban, aki a lakására hívta, közönséges csirkefogó, haragot szeretne érezni iránta, de nem tud, és érzi, legjobb lenne otthagyni ezt az embert, de ha nevetésére, pajkos, szellemes hangjára gondol, kellemes meleget érez a szíve táján. Különös, ezt eddig nem is ismerte. Minderről alig beszélt valakinek. Néha-néha mond valamit Idának, ha jó kedve van, de a benne élő igazságról hallgat. Ida sem szól neki, még nem látja elérkezettnek az időt, pedig itt-ott már beszélnek Zelma felháborító viselkedéséről, hogy egy keresztény hivatalnokkal jár. Mi jó származhat belőle, gondolja Ida, hisz úgysem veheti feleségül. Csak tönkreteszi a hírnevét. Ha ő olyan szép lenne, mint Zelma, akkor sokkal okosabban viselkedne. Egyszer meg is mondja neki. Erre a beszélgetésre karácsony előtt, egy hideg téli estén került sor. Kint fagyos vihar tombolt. Mint a port, seperte a havat, a háztetőkről jégcsapok csüngtek lefelé, a fák magányosan zúgtak az elhagyott kertben, fekete volt az ég, csak a szikrázó hó világított. Ida fát lopott a konyhájukból, és átszaladt Emma kamrájába befűteni. Olyan hideg volt, hogy a kulcs a kezéhez ragadt. Gyorsan meggyújtotta a lámpát, a kályha elé guggolt, és meggyújtotta a petróleummal átitatott hamut. A lángokba nézett, és Emmára gondolt mosolyogva, aki fáradtan tér haza a munkából, és örülni fog a melegnek. Zelma éppen akkor jött a városból; olyasmi történt vele, ami példátlan, felháborító lenne, ha szíve nem dobogna olyan hevesen az örömtől. A hivatalnok megcsókolta! Ki hinné ... egyszerűen a falhoz szorította, és erőszakkal megcsókolta. Ő persze kiszakította magát a karjaiból, és elrohant, ro88