Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A menyasszony

lehet pontot tenni, ami után kétségtelen másvalami következik. Ki hitte volna, hogy éppen az ő Idája, ez a fejletlen gyermek, már ott tart, olyan érthetetlenül messze, olyan idegenül távol, hogy ő, az anyja sem tudja többé követni. És lehet, hogy mindennek ő az oka, mert nem ügyelt, nem vigyázott rá eléggé. Az anyja egy ilyen gyereknek még a gondolatát is kell, hogy ismerje. Talán leghelyesebb volna, ha elmennének innen lakni, és újra másképp kezdenének mindent. Persze, ez lehetlen. Hol találnának most lakást? És ha találnának, hogyan fizetnék az új drága lakbéreket? Ni, és Éva most újra jön azzal a pohár vízzel. Olyan rejtélyes ez a gyerek is. Nem szól semmit, csak hozza a vizet, azután kimegy. Nem lehet tudni, hogy mire gondol. Kint a konyhában Ida megkérdezte Emmától, hogy most Katkánál fog-e szolgálni? — Nem — felelte Emma —, majd mosni járok, és folyóvizet fogok hordani. Katkánál csak lakni fogok és takarítani. Ő nagyon beteg és öreg. — Jobb lesz neked, mint nálunk. — Lehet, hogy jobb lesz, lehet, hogy nem. Én nem félek. De szeretném, ha te tovább mesélnél nekem, és azután magam is megtanulnék olvasni. Nem kívánom ingyen, majd segítek neked mosogatni és súrolni pénteken vagy csütörtökön, amikor időm lesz. — Jól van, Emma. — így váltak el az első éjjel. XIV Fodorné veszekedett Zelmával. — Nem akarom, hogy megvarrd a ruháját. — Már elvállaltam, tehát megvarrom. — Majd meglátjuk. — Kérlek, ne fenyegess! — tört ki dühösen Zelrna. — Nem szeretem, ha úgy bánsz velem, mint egy kiskutyával, Felnőtt , ember vagyok

3_ .nem szorulok rád., és .semmi 74