Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A menyasszony

és lefelé zuhanna, le egy régi sírba, ledűlt keresztek alá, rohadt halottak közé. Istenem, ha valakivel legalább beszélhetne erről, de nem lehet, nem lehet... Emma is egyidő óta nem törődik egyébbel, csak a meséskönyvvel, és kívülről, szóról szóra megtanulja a mesét. Nem lehet vele úgy beszélni, mint egy barátnővel, nem is értené ... Aztán meg hogyan mondja el neki, hogy a katona ledobta és elrohant? ... Azóta sem látta ... Nem jön, nem jön, valahol bujkál és rá gondol, biztosan érzi, hogy rá gondol... Ö meg keresi, ha a városban jár estefelé, minden katonát megnéz, vajon ő-e az, egyszer már a kaszárnya felé is el akart menni, de valami visszatartotta. Nem mer egyedül, fél. Mitől fél? Nem tudja, Az emberre rájön, és fél, remeg, reszket. Sokszor arra gondolt, hogy mi lenne, ha egyszer mégis találkozna vele, természetesen éjjel, sűrű sötétségben. Mi lenne?... Olyan hatalmasra nőtt benne ez a lehetőség, hogy belezavarodott. Még gondolatban sem tudott vele beszélni, csak a vére zúgott és zengett, ősi, állati mozdulatokkal tudta volna csak megértetni magát. Egyre szomorúbb és lehangoltabb lett. Anyja hazaérkezésének sem tudott örülni. A ruhára gondolt, meg a magas sarkú cipőre. Kérni fogja az anyját, hogy vegye meg neki, hisz eddig sohasem kért sem ruhát, sem kendőt. Neki eddig jó volt akármi, most azonban meg kell kapnia a kért holmit, akármi lesz. Már éppen ideje, nem járhat mindig abban a kék, kopott, matrózgalléros gyermekruhában. Ki is nőtte már, térdcsontjai kilátszanak, és könyökéig ér az ujja. Vajon meg fogja-e az anyja érteni? ... Fájdalmasan nyelt egyet, és szomorúan keverte a rántást. Néha csillogó, színes karikák keringtek a szeme előtt, ilyenkor fáradtan halántékára szorította sovány ujjait, és behunyta szemét. Emma kint a lépcsőn hamuval fényesre súrolta a görbe, kopott szélű kanalakat. Benne is lüktetett az izgalom. Állandó nyugtalanságban élt, amióta a mesét kívülről megtanulta, pontosan úgy, ahogy a könyvben volt, és már más meséket is próbált olvasni, megerőltetve emlékezetét, hogy a betűk összefüggését szavakba tömörítse. A tárgyak 64