Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

a szíve görcsösen védekezve összeszorult, hangja idegen ember hangja volt, amikor válaszolt: — Ha zsidó lennék, volna keresztleveleim is. Az egyik SS-legény mindenttudóan mosolygott. Ez volt köztük a legfiatalabb, huszonnégy-huszonöt éves lehetett. Szép, szabályos aroa volt, kék szeme oly ártatlanul villogott, akár ép, egészséges fogsora. Hangja lágy, behízelgő volt, amikor megszólalt. Dávid az első percben meg volt győződve arról, hogy segíteni akar rajta. — Van születési bizonyítványa? — kérdezte igen barátságosan. — Otthon hagytam a lakásomon. — Hol lakik? — Széplak utca 63. szám alatt. — Akkor majd magához megyünk. Az igazság az volt, hogy a születési (bizonyítványa a belső zsebében pihent, de nem merte megmutatni, mert a születési évszámot kijavította, azonkívül a vallást is a saját kezével kellett beírnia, egyszóval végrehajtotta rajta a szükséges korrekciókat. Attól tartott, ha ilyen tapasztalt hiénáknak megmutatja ezt a tarka hamisítványt, azonnal katasztrófát zúdít magára. Jobbnak 'tartotta tehát, ha időt nyer. Arra nem is gondolt, hogy zsebelt bármely pillanatban átkutathatják... De az események az ő gondolataitól függetlenül peregtek tovább. Kezükben vergődött, mint egy tehetetlen veréb. A fiatal SS némi tűnődés után ugyanolyan barátságosan folytatta: — Különben meggondoltam. Fölösleges magához elmennünk, mindjárt meggyőződünk róla, igazat imond-e? Egy perc múlva görnyedten, leeresztett nadrággal állt a kocsiban. Ügy érezte, hogy teljesen egyedül van ezen a világon gyilkosoktól körülfogva, és osak azért élt eddig gyötrődve, hosszú esztendőkön .keresztül, hogy elérje ezt a szörnyű pillanatot. Ügy érezte, hogy a gyilkosok nemcsak a nadrágját ráncigálták le róla, hanem a lelkét is lemeztelenítették, és tüdejét, szívét tüzes harapófogóval tépték ... A kocsiban ülők alapos gonddal és szakértelemmel meg'574