Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

nem volt mesterkélt, mert amióta rájött, hogy gyerekkorát a fasiszták elsikkasztották, isértett félnek érezte magát, és éppen sértett magatartása voilt az a batyu, ahová szégyenét, megaláztatását hirtelen al tudta rejteni. Ezért volt iképes oly céltudatosan és gyorsan számot vetni magával, higgadtain szembenézni a gestapós közönyös tekintetével. Egyetlen szemrebbenéssel sem árulta el azt a drámai feszültséget, amit forró ólomként süllyesztett magába. A gestapós, miután betekintett igazolványába és elolvasta az adatait, szó nélkül a zsebébe süllyesztette, és parancsoló mozdulattal intett neki, hogy szálljon be a kocsiba. Amint a kocsi ajtaja bezáródott mögötte, a gestapós úgy indította meg a beszélgetést, ahogy az ilyen körülményék között várható volt. A párbeszéd rövid kérdésekből és feleletekből állt, gyorsan pergett le, és a fasiszta hajsza, üldözés már itt a szavakban megkezdte gyilkos munkáját. — Igazolványa hamis — -kezdte németül. — Nem igaz — válaszolta Dávid habozás nélkül magyarul. A gestapós erre ugyancsak magyarul folytatta. — Hol szerezte? — A rendőrségen. — Persze, pénzért szerezte. — Természetesen pénzért... — Tehát bevallja, mennyit fizetett érte? — Két korona hatvanat — válaszolta nyugodtan —, ennyi az illeték. — Azt majd meglátjuk — felelte a gestapós némi csalódással —, telefonálunk a rendőrségre. A párbeszéd eddig a legnyugodtabbain folyt le. Dávid szigorúan ragaszkodott a valósághoz. Az igazat mondta, mert fényképes igazolványa a rendőrségen kiállított rendes okmány volt. Maga szerezte, amikor azt látta, hogy a megszállás napjaiban úton-útfelén igazoltatják az embert, és feltétlenül kell a fényképes igazolvány. Akikor, alapos megfontolás után elszánta magát, felment a rendőrségre, '572