Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

Hallgat... neki, Dávidnak alkarja megkönnyíteni a helyzetét ... Aikkori állapotát egy vers fejezi ki, amit nemrég kopott, gyűrött naplófüzetébe jegyzett fel gyorsan. Hogy mi késztette ezekre a jegyezgetésekre még e gyászos napokban is, arról pontosan magának sem tudott számot adni. E földön, mint égő, lobogó erdőben, amikor minden rejtekhely oly emésztő forróságot lehel, akár ama izzó kemence, hol millió és millió ártatlan ember iszonyú halálát lelte, én, agyonhajszolt szívemmel csak Reá, az anyámra gondoltam, és akkor is szívemmel féltőn ráborultam, amikor bombázták a gyászos, fasisztáktól megszállt várost, és gondolataim riadtan szétrebbentek, mint ijedt galambok, ha menekülnek a templom eresze alól. Szívemmel védtem és féltettem, én mégis védtelen maradtam, és éjjelenként a rémülettől agyongyötörve kék bábos köténye után kapkodtam. Ha az égő, recsegő erdőből, e vérözönből anyámat megmentem, kinek szíve ma már, mint egy jeltelen tömegsír olyan, a bátor harcosokért és ártatlanokért, kik tömegsírban lelték halálukat, és a lángok közt pernyévé változtak, naponta áldozok. Naponta, ha fényt látok átsiklani a házak ablakain '567