Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

és fasizmus, sötétség nyelte el asszonya és gyermeke ártatlan életét. Ki megmaradtam szemétdombon Jényes üvegszilánknak, tanúnak, mutatóujjnak, keservnek, gyásznak, keservemben mondom, nyilván Isten akarata lehetett, hogy hűséges híve családostul áldozatul esett az embertelen fenevadnak, és vértől szennyesen halott gyermekével az árok szélén békésen pihenhessen. Bátyja halála körülményeiről különböző hírek révén ér­tesült. De ez nem is volt többé fontos. Meddő és kínzó fáj­dalmán mit sem változtatott. A kíméletlen valóság az volt, hogy hagyta elpusztulni, kísérletet sem tett megmentésére, a felelősség tehát ott pihent keskeny, fiatal vállain, mint­ha halálához hozzájárult volna. Rossz ós tehetetlen érzés fogta el, valahányszor bátyja halálára gondolt, mintha tor­kát homokkal tömték volna tele. Találhatott volna elég mentséget, hogy megkönnyebbüljön, de nem keresett, nem óhajtott enyhíteni gyászán, keservén. XLVI Semmivel sem volt könnyebb elviselni másik két bátyjá­nak, Ernőnek és Ferinek a halálát. Noha készülődtek a fel­kelőkhöz csatlakozni, de mert nem volt elegendő pénzük az útiköltségre és legalább egy váltás téli fehérnemű vá­sárlására, elhatározták, hogy legalább két-három hétre munkát vállalnak. Ebben Náthán volt segítségükre, aki rövid idő alatt tájékozódott a szakmájában, és tudta, hol keres­nek munkaerőket. Dávid is eltökélte magában, hogy min­den fillérjét odaadja nekik. Ha kell, az összes könyveit eladja az antikváriumban, csak hogy ne szenvedjenek az első napokban semmiben hiányt. Az életben maradt fivérek közül Dávid Náthánnal fért '561

Next

/
Oldalképek
Tartalom