Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

idegenek lennének, mintha sose látták volna egymást. így is volt rendjén, nehogy ha az egyik bajba kerül, magával rántsa a többieket. A váróterem zsúfolva volt utasokkal és SS-ekkel, akik loholtak, keringtek az emberek között, mint a vadat szimatoló vadászebek. Dávid érezte, hogy gyorsan kell cselekednie. Anyjának egy észrevétlen pillanatban átnyújtotta a hamis iratot, aztán felállt, és intett a fiúknak, hogy kövessék a váróterem mellékhelyiségébe. Óvatosan, egyenként mentek utána. Nekik is átadta a hamis születési és illetőségi bizonyítványokat, természetesen olyan távoli kelet-szlovákiai helységekből, ahová a fasiszta hatóságok ellenőrző szervei nehezen juthattak volna el. Pénzt is adott nekik, amit a lányoktól kapott, hogy az első napokban ételt vásárolhassanak maguknak. Hosszabb beszélgetésre nem volt idő, de a fiúk már akkor megmondták, hogy csatlakoznak a felkelőkhöz. Dávid helyeselte elhatározásukat. Egyenként tértek visza a váróterembe. Dávid már nem ülhetett az anyja mellé, mert egy öreg paraszt a feleségével elfoglalta a helyét. A közelükben maradt. Majd egy óra hosszat kellett még várniuk, amíg megérkezett a vonat. A megkönnyebbülés sóhajával szálltak a vasúti kocsiba, amely a főváros forgatagába vitte őket. Szerencsésen megérkeztek. A megszállás zűrzavara még egyre uralkodott az országban, és a kopóknak nem volt idejük, hogy a rengeteg utast igazoltassák. A pozsonyi állomáson szétváltak útjaik. Dávid fivéreinek pontosan megadta lakásuk címét, ahol már bejelentették és várják őket. A rendőrségi bejelentőlapokat megtalálják a lakásban. Ezekben a hetekben a bejelentéseket könnyen, pár koronáért el lehetett intézni, ha az ember olyan jártasságot szerzett a hamis iratok beszerzésében, mint Dávid. Csak egy megbízható rendőr kellett, aki a bejelentést elintézi. Attól sem kellett tartania, hogy a rendőr elárulja, mert már hónapok óta pár koronáért rendszeresen végezte ezt a munkát. Amikor fivéreitől elbúcsúzott, megbeszélte velük, hogy mikor találkoznak, majd anyjával együtt autóbuszra ült, 549