Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A menyasszony

rejtély megoldásához, szaglászni, szimatolni kezdett, mint egy ügyes detektív homlokát ráncolta, szemét gyanakvóan összehúzta, szemölcsös állát előretolta, és egy pillanatra, nyomok után kutatva, benézett Friedékhez. Ösztönösen szaglászni kezdett a fazekak Ikörül, leemelte a fedőket, szakszerűen az edények mélyére nézett, közben ártatlanul megkérdezte, nem látták-e Náthánt. A gyerekek hallgattak, de Emma ijedten megrezzent, és ez nem kerülte el az éber szemű Fodorné figyelmét. Tekintetük egy pillanatra találkozott. — Láttad? ... — csapott le hirtelen Fodorné. — Láttam — felelte a lány. — Akkor miért hallgatsz? Emma szégyellt beszélni, szégyellte elmondani, hogyan, miképp látta Náthánt, és ösztönösen megérezte, hogy Fodorné sem fogja elhinni. — Náthán eltűnt — folytatta Fodorné —, tegnap dél óta senki sem látta. Emma gondolkozott; lehet, hogy Náthán nem akar hazajönni, mert fél, hogy mindenki tudja már. Lehet, hogy visszament a bokrok közé, egész éjszaka virrasztott, és bizonyára most is ott fekszik eltorzult arccal, és nem eszik, mert meg akar halni. Emmát mély szánalom fogta el, ösztönösen megérezte a nagy darab Náthán gyötrelmeit, és rögtön elhatározta, hogy elmegy a folyópartra, és ennivalót visz neki. — Tudom, hogy hol van — mondta Fodorinénak. — Ügy? Hát te és a Náthán ...? Emma nyugodtan azt felelte, hogy neki Náthánnal semmi dolga nem volt, és nem is lesz. Aztán elhallgatott, egy nagy darab kenyeret szelt le, papirosba csomagolta, intett Virslinek, és menni készült. — Elkísérlek, lelkem. — Egyedül megyek — mondta Emma ingerülten. Fodorné látta, hogy Emma makacssága nem tréfa, ezért elhatározta, hogy majd messziről követi. Az idő esőre állt-. Felhős ég borult az utcára, a levegő szürke és fojtott volt. Emmát a városon túl, amint kiért a mezőre, félelem fogta 54