Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence
A család kedvence
— Nem haragszom rád, Dávid — felelte Richter —, csak bosszant, hogy előttem titkolództál, és bizonyára sokszor a pokolba kívántál... Éppen te, aki úgy tudtál köszönni nekem, mintha a fiam lennél... Csodálkoztam is rajita, hogy hónapok múltán, amikor visszajöttem, a köszöntésed nem volt többé ugyanaz... Kerestem, (kutattam az okát, és nem tudtam rájönni... Most már értem ... Ez azonban nem számít, fiam ... Ilyesmi előfordul... Szerelmed tiszteletére most igyunk egy ikis borocskát.. . Csak szeresd őt továbbra is, hidd el, sem neki, sem neked nem fog megártani. Nincs mitől tartanod, ha neked volt bátorságod előttem beszélni a szerelmedről, és feleségem előttem csókolt meg, akkor mi iketten továbbra is jó barátok maradunk. És most, fiam, igyunk ... Ittak és daloltak. Richter apai türelemmel és kitörő jókedvvel tanította őt dalolni, Dávid pedig öntötte magába az italt, és noha Richterné ételt is tett az asztalra, egyetlen falathoz nem nyúlt... Azon az estén először dalolt, és első ízben itta le magát. Még emlékezett arra, hogy Richterék arca elmosódott benne, és minden oly könnyűvé vált körülötte, hogy csak sírni, zokogni tudott. Bor volt a könnye és bor a világ, édes, sűrű borfolyam, és rajta, mint a piszkos, könnyű hab úszott, örvénylő gyorsasággal menekült a fasizmus. Ez volt az utolsó együttléte Richterékkel. Az enyhülés időszaka után bekövetkezett a fasiszta fenevad agóniája, s híven természetéhez, még 'kegyetlenebbül ölt és pusztított mindenütt, ahová betette a lábát. 1944 őszén, amikor a Hitler-legények megszállták Szlovákiát, újra megkezdődtek a sorozatos letartóztatások és tömeges kínzások. Richter az első áldozatok közé tartozott, akikre a gyilkos fasiszták lecsaptak, utána pár napra rá Richternére is sor került, és amikor Dávid a megszállás utáni héten becsengetett hozzájuk, Idegen asszony nyitott neki ajtót, s oly szívélyesen és kíváncsian kérdezte tőle, mi ügyben (keresi Richteréket, hogy jónak látta minél előbb meglógni. Ugyancsak ezekben a napokban értesült arról is, hogy Hora Iván, mestere fia hősi halált halt a felkelők soraiban. 545