Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

akinek a hatása mondjuk olyan lenne, mint a német irodalomban Heinéé. — Heine nem sokat segített a német zsidókon — vetette ellen Richter. — De a jövőben segíthet — válaszolta Dávid. — Ugyan, Dávid — szólt közbe Richterné jóindulattal —, csak nem akarod a magyarságot felelősségre vonni azért, mert a magyar zsidók között nem akadt egy Petőfi? Hisz ez képtelenség. — Nem tudom — felelte Dávid (kínlódva —, de az utóbbi két esztendőben minden szabad időmet olvasással töltöm, sok tanulmány, könyv kerül a kezembe, és az az érzésem, hogy a magyarok nem is akarják, hogy legyen ilyen zsidó költő. — Mondd — válaszolta az asszony —, azt hiszed, hogy ilyesmi az akaraton múlik. Azt hiszed, hogy Petőfit valaki akarta? — Igen, a magyar nép akarta. — És azt hiszed, hogy a magyar nép éppen azt akarta, hogy a szlovák anya szülje a magyarok legnagyobb költőjét? — Ezt nem mondtam ... — Na látod ... Petőfit zsidó anya is szülhette volna. — Nem! — kiáltott fel Dávid határozottan. — Ha nem — válaszolta Richterné ikomolyan —, akkor a zsidóságban keresd a hibát! Nyíltan beszélek veled, Dávidkám. Tudod, hogy úgy szeretlek, mintha saját fiam lennél. Ezért feltehetek neked egy kérdést, úgy érzem, jogom van hozzá. Ha te magyarnak vallod magad, mondd, megtanultad-e a magyar himnusz szövegét? Dávidnak torkán akadt a szó, de fejével többször kétségbeesetten nemet intett, majd mikor a kínos helyzetet azzal akarta menteni, hogy mindez a sajátos csehszlovákiai helyzetből ered, Richterné kíméletlenül tovább vallatta, és megkérdezte, ismeri-e a szlovák himnusz szövegét. De kiderült, hogy azt sem ismeri... — Hát mi vagy te, tulajdonképpen? — Nem tudom — válaszolta Dávid verejtékezve —, én 539