Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

a felelősség — felelte Bari csendesen és meggondoltan —, de higgyétek el, kábult és zavart voltam. A dolgok összekuszálódtak előttem. A pénz nálam volt, de nem tudtam vele mit kezdeni... Nem tudtam! — ismételte. — Engem még soha meg nem vásároltak, nem is próbáltak megvesztegetni, és én sem foglalkoztam soha azzal a gondolattal, hogy valakit megvesztegessek. Szóval, mit tagadjam, amint látjátok, nagyon is ügyetlen és hasznavehetetlen ember vagyok a fasizmusban. — Nekem nem ez a nézetem, Bari — szólt Dávid. — Határozottan tudom, ha én történetesen nem vagyok itt, akkor te is megtaláltad volna a megfelelő hangot. A helyzet kényszeríti rá az embert. Most Joli szólt: — Engem az lepett meg leginkább, hogy milyen jól beszéltél szlovákul. — Engem is — válaszolta könnyedén —, úgy látszik, ha az ember válságos helyzetbe kerül, akkor a szókincse is meggazdagodik. — Nagyon szép volt, amit elmondtál — mondta elérzékenyülten Joli —, engem mélyen megindított, még a szekrény poklában is. — Közelebb hozott bennünket — mondta Feri. — Pedig semmit sem tettem hozzá. Minden úgy történt, ahogy elmondtam. — Ezt mindannyian éreztük — felelte Bari —, de a legjobban az lepett meg, milyen kitűnő elbeszélőképességed van... — Sokat olvastam az utolsó években. Különösen a szépirodalomra vetettem rá magam. Segítettek a barátaim, ismerőseim ... egyszóval tanultam ... továbbképeztem magamat... mintha sejtettem volna, hogy fel kell készülnöm ... és nem játszhatom soká a gyereket — tette hozzá nevetve öngúnnyal, amiből azonban kiérzett az eltökéltség komolysága. — Akkor most vizsgáztál — szólt szeretettel Bari. — Gondoljátok, hogy most már minden rendben van? — kérdezte Feri, akinek jobb szeme alatt kis daganat 403