Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

hogy a szürke hámlik róla, mint fiatal suhanc arcáról a szeplős arcbőr, és a párás, kissé hűvös levegőt átitatja a ta­vasz, az újjáéledés nemes illata. Az eperfa úgy állt a négy­szögű udvar sarkában, mint egy kint felejtett, gazdátlan, elhagyott cserepes virág, kicsit mindenkié volt és senkié, elhagyatottságában szerény maradt. Szegény rokonnak lát­szott, aki hallgat, de ágai csillogó dudorodásán észre lehe­tett venni, akár a szegény rokon csillogó, hallgatag szemén, hogy van mondanivalója. Az udvart és a fát áhítatos csend lebegte körül. A csend mögött érezhető volt, hogy valami történik, akár a csendes ház néma ablakai mögött. Amikor könnyed, gondtalan léptekkel fel akart surranni a lépcsőn, Hanzi, a házmesterné fia lépett ki a lakásukból, amelynek ajtaja a spirálisan kanyargó, keskeny, homályos lépcsők közelében volt. A pufók, szőke hajú Hanzi nem kö­szönt, sőt miután némán szembenézett vele, megvetően el­fordította a fejét... Hanzi viselkedése bosszantotta ugyan, de nem rontotta el jókedvét, még csak árnyékot sem vetett boldog izgalmára, hogy rövidesen láthatja édesanyját és apját, akiket bizony távozása előtt nagyon elszomorított. Ogy érezte, hogy akkori viselkedését feltétlenül jóvá kell tennie ... soha többé még csak meg sem kísérli, hogy va­laha is elhagyja őket. Mindez, persze, gyerekes és naiv fogadkozás volt... mert gyerek lett újra, mihelyt megszimatolta az otthon légkö­rét, mihelyt megérezte olyan hosszú idő után anyja jelen­létét. A viszontlátás öröme és fájdalommal vegyes szomorú­ság zsúfolódott össze benne. Egyiket a másiktól nem lehe­tett elválasztani. Az érzések zűrzavaros vihara rohanta meg, mert anyja soha még ilyen nyíltan nem juttatta kife­jezésre érzelmeit, mint most... Kétszer is megölelte, két­szer is arcon csókolta, ami merőben szokatlan esemény volt a családban... Zavarában elpirult, mintha ő követett volna el ügyetlenséget, anyja is hasonlót érzett, mert reked­tes hangján áradozva ismételte, hogy előre érezte, sejtette, hogy jönni fog. A szíve, öreg anyai szíve megsúgta neki... — Hiába, gyermekem, ilyen az anyai szív — mondta el­érzékenyülve, miután kissé lecsillapodott. — Nem tud egy­362

Next

/
Oldalképek
Tartalom