Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

anyjával, és külön az apjával. A legérdekesebb az volt, hogy ennek a harcnak a nehezebbik részét az apjával vívta, holott nem az apjától, hanem az anyjától félt. Anyja nem sírt, hanem zokogott. Csöndesen és kitartóan kék kötényébe törülte öreg, kenyérszínű arcáról patakzó drága könnyeit. Dávid sohasem találta édesanyját öregnek, és az időt mint létező valamit sohasem vonatkoztatta rá, most mégis, hogy viselkedése anyját zokogásra késztette, és látta összeroskadt alakját, az volt az érzése, hogy megöregedett, és ennek az öregségnek ő az oka. Szívfacsaró látvány volt ez, teljesen ellentéte ama másik látványnak, amely bódító testillatokat és égő, lángoló világosságot szült a sötétben. De nem, még csak ellentéte sem volt, hanem merőben más valami, inkább védőanyagnak hatott szertelen képzelete ellen, hogy azok a bűnös képek meg ne ismétlődjenek. Anyja sűrű könnyek közepette minduntalan azt hangoztatta, hogy mindenre számított, csak arra nem, hogy éppen legfiatalabb gyermeke, aki leginkább a szívéhez nőtt, mert mindig engedelmeskedett parancsának, most elidegenedik tőle. Soha ilyen nyíltan anyja nem beszélt az érzelmeiről, mint most... és mily fájó volt hallgatni panaszát, hogy lehetetlen ebben az idegen városban megmaradnia, ha ő is elmegy, ha ő is elhagyja. Keserve kiapadhatatlan forrás lett, mintha valamennyi sérelem, amely házassága óta érte, most egyszerre összegyűlt volna benne. Micsoda élet is az övé?, tette fel Dávidnak a kérdést, mintha nem is legfiatalabb gyermeke, hanem felnőtt lenne. Egész életén át gürcölt, robotolt gyermekeire, mint egy rabszolga, most pedig, hogy megöregedett, és kezében, lábában, szívében fogyóban az erő, egyedül kell maradnia, olyan egyedül, mint a fa, melyet idő előtt fosztanak meg gyümölcseitől. De nem, sorsa még sokkal roszszabb a fáénál, mert a fa jövőre még hozhat gyümölcsöt, tehát megvan a vigasza, de ő már kiszáradt, és semmi másra nem alkalmas többé, mint hogy gyökerestül kivágják. A legjobb lenne, ha meghalna. Minek az ilyen élet? ... 342