Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

hasonló sorsra jutottak. Tudta már, hogy Kranc Géza nem­csak azért pusztult el, mert zsidó, hanem főleg azért, mert hatványozott formában volt tisztességes és becsületes, ezt pedig a fasizmus nem tűrhette. A tisztelet és becsület hat­ványát nem tudta számokban kifejezni, de a fasizmus igazi arculata már itt is teljes mivoltában megmutatkozott. A képletet azonban nem tudta levezetni. Csak az egészet látta, a részletek, a szabályok, az indítóokok még homá­lyosak voltak előtte. Az embertelen gyűlölet egyelőre csak a termékét mutatta, de magát a folyamatot csak később ismerte meg, amikor saját apja, anyja és testvérei életéről volt szó. Igaz, voltak már segítőtársai, felnőtt emberek, akikhez nyugodtan és nyíltan segítségért fordulhatott, de gyakran olyan helyzetbe került, hogy csak gyors észjárása, céltu­datossága és bátor lélekjelenléte mentette meg őt és szeret­teit a halál borzalmaitól. Az, hogy élve maradt máig, és hogy hallhatja még édesanyja rekedtes, drága hangját, lát­hatja néhány testvére eleven mozdulatait, azt e magatar­tásnak köszönhette, melyet az emberiségbe és az emberi haladásba vetett feltétlen hit határozott meg. Noha a fé­lelem és rettegés Kranc Géza halálra kínzatása óta, mint valami állandó jelenlevő, ott élt benne, hitét meg nem ingathatta, és ha homályosan is, tudta, hogy keleten ha­talmas erők működnek közre, hogy ez a hit egyre nagyobb erővel, ellenállással telítődjön meg. Voltak, akik gondoskodtak róla, hogy hitét egyre szilár­dabbá kovácsolják. Noha mindez véletlenek sorozatának hatott, Dávid valahol a lelke mélyén úgy érezte, hogy nem véletlen ... Mert ki merné véletlennek nevezni a barátságát Riohternével? Ki merné állítani, hogy ebben az ismeret­ségben nem volt határozott tervszerűség? Hisz e barátság megszerzésére nemcsak ösztönösen, hanem tudatosan tö­rekedett. De nem volt véletlen az sem, hogy tovább gon­dozta az ősz hajú Kalinovszky nénivel való kapcsolatát, aki a Ventur utcán megmentette a srácoktól. Vagy ki merné állítani, hogy Hora bizalmának a meg­nyerése tisztán véletlenen múlott? Vagy itt volt Vilma! ... 333

Next

/
Oldalképek
Tartalom