Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

őket erre a merőben szokatlan magatartásra, mert látják, hogy nem közönséges jellemmel van dolguk... El kell ismerniük, hogy már eddigi viselkedése is mély tiszteletet váltott ki belőlük. Mások ríttak, sírtak, rimánkodtak, könyörögtek az ütlegek súlya alatt, de ő nem is próbált, még kísérletet sem tett, hogy kérje őket valamire ... Ezért hát ők kérik, gondolja meg, még fiatal, a jövő előtte áll... Dávid élénken elképzelte ezt a jelenetet, amelyet Vilma csak futólag említett. Szinte hallotta az udvarias, rábeszélő hangot, amely az ütlegek összetevőjéből eredt, s lágyrezgése párás hullaszagot árasztott. Ez a hang még Géza dobhártyájáig sem jutott el, megfagyott a füle tövénél, akár a vér a szája szélén. Kínos volt őket hallgatni, inkább verték, kínozták volna tovább. Míg verték, elemükben voltak, igazi foglalkozásukat űzték, és a nyilalló, tépő és hasogató fájdalom közepette egyetlen gondolat tartotta erősen fogva, hogy nem szabad egy nevet sem említenie. Egyetlen névre szabad csak gondolnia, az anyja nevére, a mamára, aki nehezen szülte, nehezen nevelte fel testvéreivel együtt, csak azért, hogy becsületes, dolgos ember váljék belőle. Anyja büszke is volt rá mindig ... szavának hitele, meggyőző ereje volt... Egyetlen gyermekében nem bízott annyira, mint benne... A kommunista szónak ő volt az aranyfedezete. Az ő példás, harcos élete révén fogadta anyja szegényes szótárába a kommunista szót. Minél erőteljesebbek lettek az ütlegek a keze fején, a talpán, az arcán, annál elszántabban tudott hallgatni. E rábeszélő hangra azonban eszébe sem jutott, hogy válaszoljon. Süketnémaként ült a fotelben, és noha szeme dagadt és véraláfutásos volt, tekintete nyílt maradt, szemrebbenés nélkül nézett szembe gyilkosaival, majd tekintetét elfordította, és arra a rokonszenves űriemberre tekintett, aki kínzatása alatt egy ujjal sem nyúlt hozzá, hangját sem hallatta, csak nézett és figyelt... egyszóval ellenőrizte munkatársai ténykedését, nem követnek-e el valahol hibát, nem vesz-e rajtuk erőt a részvét, a szánalom. Az úriember, aki az íróasztal közelében állt hátratett kezekkel, nem bírta sokáig elviselni Géza tekintetét, ezenkívül bosszan328