Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence
A család kedvence
lépnie, amint a tű hegyét a szövetbe szúrta. Ez bizony egy kissé nehezére esett, mert amint kiderült, sokkal jobban tud varrni gyűszű nélkül, mint gyűszűvel. Mestere azonban a lelkére kötötte, hogy egyetlen öltést sem szabad tennie gyűszű nélkül, mert ez az alfája a szabómesterségnek. — Aki gyűszű nélkül varr, az nem dolgozik, hanem kontárkodik — mondta a mestere. Szavait az ismert félszeg, szemérmes mosoly kísérte. Jól emlékezett erre a kijelentésére, mert nem volt nagyon módjában, hogy a mesterségből sokkal többet tanuljon tőle. Amit tanult, az merőben más volt. Dávidnak ma is sajog á szíve, ha Kranc Gézára gondol. Ö is, mint Weiss, igen elegánsan, kínos gonddal öltözködött. Minden, ami rajta volt, a nemes kézi munkát dicsérte. Ruhája tiszta gyapjúszövetből készült, cipője a legjobb bőrből, és ingeit is a legfinomabb anyagból varrták. Ügy tetszett, mintha jóvá akarná tenni azokat az éveket, amikor rongyokat és foltos cipőt hordott. Ha valaki az utcán találkozott vele, inkább úriembernek, mint kommunista szabónak nézte. Viselkedése, modora is mintha az elegáns ruhához igazodott volna. Dávid mindössze néhány hétig tanonckodott mellette, de egyetlen ízben sem hallott tőle hangos szót. Tanúja volt, amikor az egyik segédnek azt az utasítást adta, hogy bontsa ki a zakó egyik zsebét, mert nincs tartása. így mondta csöndesen és nyugodtan, hogy „nincs tartása". Nem is lehetett ezt másképp megfogalmazni, mert konkrétabb hibát nem lehetett a zseben felfedezni. A segéd ellentmondás nélkül engedelmeskedett, holott ez kényes és igen fáradságos munkát jelentett. A műhelyben a gépek berregésén kívül olyan némaság uralkodott, amely inkább gyászhoz, mint csöndhöz hasonlított. Mintha Kranc munkatársai előre megsejtették volna, hogy mesterük napjai meg vannak számlálva. E gyászos légkörnek a hangulatát Dávid már az első napokban megérezte, holott nem ismerte a körülményeket, nem tudta, hogy mestere szaktársait, barátait egymás után letartóztatták. Nem tudta, hogy újabb lebukások hírét hozták, ha egy-egy idegen arc megjelent a műhelyben, és Kranc 295
