Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

— Ravasz fickónak látszol, te Dávid, de nem baj... Nekem tetszik a ravaszságod. Válaszod bizonyítja, hogy életrevaló vagy, és nekem ilyen tanoncra van szükségem. Már előre látom, hogy megértjük egymást. Most már csak az a kérdés, vajon elnyered-e a másik mester tetszését. Mert nem szabad elfelejtened, ebben a műhelyben két mes­ter uralkodik. Én és a volt tulajdonos. Előre megmondom, hogy legtöbbet tőle tanulhatsz. Az egész városban nincs még egy szabó, aki úgy tudna varrni, mint ő, akinek annyira lelke volna a szabóság, mint neki. Maradj, majd behívom. Weiss űr, a műhely egykori tulajdonosa nyúlánk, ma­gas, igen jó megjelenésű férfi volt. Látni lehetett, hogy so­kat ad az öltözetére. Dávid, mihelyt a tükörben megpillan­totta, nyomban udvariasan felugrott, meghajtotta fejét, és nevét elhadarva bemutatkozott. Hora kedélyes modorával segítségére sietett, és visszanyomta a székre. Weiss komo­ran állva maradt. — Hát ez az a gyerek, akit említettem — mondta Hora, és Dávid mögé állt. — Nekem semmi kifogásom ellene, ha maga akarja — mondta Weiss, majd ingerülten hozzátette —, különben is ma már kevés beleszólásom van a műhely dolgába. — Ez nem áll — felelte Hora. — Abban állapodtunk meg, hogy továbbra is maga vezeti a műhelyt, mintha mi sem történt volna. Weiss sima, borotvált arcán a bosszankodás jelei mutat­koztak. Dávid szinte lenyűgözve figyelte tükörképét. Sima, kopaszodó homlokán három ránc képződött. Nyilván rosz­szaija, hogy Hora ilyen nyíltan beszél előtte. Látni lehetett, hogy tétovázik, küszködik, de aztán megemberelte magát, és szépítve ugyan, de megmondta véleményét. Először azt a nézetét hangoztatta, hogy nem szükséges még egy tanon­cot felvenni, hisz a műhelyben mindössze két segéd dolgo­zik; majd miután Hora arra hivatkozott, hogy vele és Weisszel együtt négy szakmunkás van, kereken kimondta, hogy nem tudja, vajon ez a kis műhely kibír-e két zsidót. Ez volt a döntő érv. Amint elhangzott, Dávid úgy érezte magát, mint akit fejbe kólintottak, és most már határo­289

Next

/
Oldalképek
Tartalom