Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

— De hisz te nem vagy óvatos! — Ha az embernek nagyon fáj valami, akkor nem óvatos. — Ez igaz — szólt elérzékenyülten az asszony. Kissé fátyolos, szívhez szóló lett a hangja, miközben jegygyűrűs kezét meghitten Dávid térdére helyezte. — Az is igaz, fiam, hogy az uram becsapta előtted az ajtót, mert nem akarta, hogy hozzánk eljárj. De mindezt, hidd el nekem, nem azért tette, mintha bántani akart volna téged, hanem azért, mert sok kellemetlenségtől meg akart kímélni. Nem azért tette, mert fasiszta, hanem azért, mert kommunista. Tudod-e fiam, hogy mi az kommunistának lenni? — Tudom — felelte zavartan, mert mélyen szégyellte magát, hogy erre a lehetőségre nem gondolt, holott, ha alaposan megfontolja a dolgot, magától is rájöhetett volna. — Tudod? — ismételte az asszony. — Tudom — riadt fel gondolatainak zűrzavarából, és hadarva felelt, akárcsak az elemiben az egyszeregyre: A kommunista harcol az egyenjogúságért. — Önfeláldozóan harcol, ezt tedd hozzá, fiam. Élete kockáztatásával harcol, megértetted? — Meg — bólintott kábultan, mert hirtelen az volt a benyomása, hogy Chira hangját hallja. — És tudod-e, mi az egyenjogúság? — Tudom. Hogy a zsidónak is olyan jogai vannak, akár a magyarnak vagy a németnek. — Ez nem egészen így van — bólintott elégedetlenül az asszony, és komoly, átszellemült tekintetén látni lehetett, hogy keresi, kutatja a helyes szavakat. Végre, mint akinek világosság gyűlt iaz agyában, komolysága hirtelen bölcs, okos mosolyban olvadt fel. Dávid, aki nem vette le az aszszony arcáról a tekintetét, tanúja volt ennek a változásnak, és egyszerre, minden átmenet nélkül felfedezte, hogy Richterné nagyon szép, ha mosolyog... a szeme, ép fogsora meg a hangja is nagyon szép és kellemes. Azt is megállapította mindjárt, hogy ehhez a szépséghez nem kellenek kellékek, és nem is használna semmilyen festék vagy rúzs, 278