Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

Kád helyett nagy, fehérre zománcozott lavórt látott maga előtt... Aztán a fényes könyvszekrényben pompázó színes könyvsorozatokra gondolt, egyszóval a jólétre és becsületességre, arra az összhangra, amely a Richter házaspár tekintetéből, mosolyából, szavaiból és megjelenéséből áradt. Mindez oly ellenállhatatlanul vonzotta, akárcsak a könyvekből kiragadott hősök élete, akik benépesítették álmait, és akárcsak Chira példája az összefogásról, amely a megdönthetetlen igazság példáját jelentette számára. Az is felvillant benne, hogy mit szól a tervhez Richter, és vajon szólhat-e egyáltalán... Hisz nincs otthon, és ki tudja, hazajön-e ... De ennél a gondolatnál nem időzött sokáig, mert oly kimerültség vett rajta erőt, hogy szinte szédült. Nem akart tovább vitatkozni az apjával, érezte, hogy legjobb akarata mellett sem tudja most apja gondolatmenetét követni... A várótermi jelenet még igen élénken élt benne, erről pedig nem akart beszélni... különösen most nem, amióta elhatározta, hogy elszegődik Richterhez tanoncnak a szó legnemesebb értelmében, ahogy Chirához szegődött el, és ama öreg nénihez, aki az utolsó pillanatban megmentette az üldözők hadától. Nyomban ebéd után arra hivatkozott, hogy fáj a feje. ledőlt a rozoga díványra, amely recsegett-ropogott testének könnyű terhe alatt. Valóban erős fejfájás kínozta, mintha a délelőtti izgalmak most fejfájásban törtek volna ki, és noha az életében eddig még egyetlen ízben sem fordult elő, hogy nappal pihenésre gondoljon, most kénytelen volt lefeküdni. A ránehezedő gondok túlságosan súlyosaknak bizonyultak. Az önállóság első gondjai voltak ezek, amelyeket önként vállalt magára. Amikor örökké tevékeny, gondűző anyja a hideg borogatással feléje közeledett, a boldogság ujjongó árama futott végig a testén. Hagyta, hogy anyja körülcsavarja fájó, lüktető homlokát, és míg utánozhatatlan, lágy mozdulataival elsimította rakoncátlan szőke haja göndör fürtjeit, az álom eleven, de sötét szálai zárták le kék szemét. Különösen fájdalmas, szívet gyötrő álmot látott. Nem volt kezdete, csak vége volt, mégis mint egész maradt meg 269