Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

zsidó. Ez sajnos, igaz, és nem tagadom, amint mosolygó pofáját néztem, az volt az érzésem, hogy ez az ember engem most, 1938. szeptember 21-én délután három órakor halálra ítélt, holott ezelőtt sohasem láttam, és mint ismeretlen embernek, csak jót kívánhattam neki... De most, amint kimondta felettem az ítéletet, csak azt érezhettem, hogy a fasisztának fegyver, gyilok a lelke ... Oly irtózatot éreztem akkor, hogy szégyelltem magam, amiért ember vagyok. Iszonya most is, amikor elmondta a fasisztával való találkozását, oly meggyőző erejű volt, hogy meggörnyedt felső teste szinte megmerevedett, amint két tenyerébe rejtette arcát, hogy ne lássák rajta a szégyennel párosult irtózatot. Az egész család megrendülten nézte. Pár perc telt el néma, gyászos hallgatásban, csak azután válaszolt az apja. — Ennek ellenére — mondta lehangoltan — mégsem hiszem, hogy a fegyver fog bennünket megmenteni. — Csak a fegyver — válaszolta Bari határozottan. — Irtózatod a legfőbb bizonyíték arra, hogy nem. — Ez nem bizonyíték — fordult Bari nyílt, fájdalmas tekintettel az apja felé —, ha nem a mi fegyverünk, akkor más fegyvere fog minket megmenteni. Apja azonban, mintha figyelemre sem méltatta volna Bari utolsó kijelentését, így folytatta: — Kell, feltétlenül szükséges, hogy a zsidóságnak &rősebb fegyvere legyen ama fegyvernél, amit a fasizmus használ. Noha igaz, a szentírás is azt mondja, hogy szemet szemért, fogat fogért, de helyzetünkben ez a módszer vajmi keveset segítene. Gondold csak meg, ha Németországban vagy a megszállt Ausztriában egy zsidó fegyvert fogna valamelyik fasisztára! ... Nekem az a nézetem, hogy a zsidók az évezredes kegyetlen száműzetésben megmaradásukat éppen szétszóródottságuknak köszönhették. Ugyanakkor egyetlen nép sem tudta annyira megőrizni ősi hagyományait, ősi kultúráját, mint éppen a zsidóság, és ezt is a szétszóródottsággal magyarázom, mert mindegyikünk, bárhová került is, kötelességének tartotta, hogy fejlett kultúránk őrzője és hordozója legyen. Ezért ma, amikor csalá235